Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Grendel Lajos - Hűtlenek

„Hát már mondtam. Luther Mártont." A szívem majd kiugrott a helyéből, a Mártont már csak elsuttogni tudtam. Gondolta a fene, hogy olyan baj lesz belőle. Magamban persze káromkodtam, mi a jézusnak hívják a keresztapámat Luther Mártonnak. De hát ha egyszer Luthernak hívják, az istenit! Az anyám is Luther lány. Utánanézhet az adataimban. Barbora Tóthová rodená Lutherová.* Az igazgató kompromisszumot ajánlott. „A te példaképed tehát Martin Luther King, az amerikai polgárjogi harcos. Nagyon jól választottál, fiam. Az intézet dicséretben részesít okos válaszodért." „De igazgató úr! — kiabáltam. — Én azt a Luther izét nem ismerem! Én azt nem választhatom. Én a keresztapámról beszéltem, akit Luther Márton Mihálynak hívnak, s akire én nagyon büszke vagyok. Én azt a Luther Mártont választom, és a jövőben igyekszem olyan lenni, mint ő." „Értem, fiam, nem vagyok még süket. A te példaképed Luther Márton tehát, a te keresztapád, más néven Martin Luther King, békeharcos. Jól van, fiam, fogd be a szád, ez nem vitafórum, menj szépen vissza a többiekhez, s a jövőben csak semmi feltűnési viszketegség, érted?" S még mielőtt egyetlen lépést is tehettem volna, fölpattant, kirohant, becsapta az ajtót, hogy majd ledöntött a huzat. Délelőtt tizenegykor felhívom Brunovský őrnagyot a kapitányságon. Az egyetlen megbízható emberünk a városban. A szökevényeket nem kerítették elő még. Panaszkodom, hogy már a nemzeti bizottságon is ferde szemmel néznek ránk. A napokban másfél órát várakoztattak, majd a végén lenyelették velem a békát. Nem tűrik tovább, hogy rontsuk a város hírét. Menjünk máshová. Csak tudnám, honnan ez a veszett hangulatkeltés ellenünk! Hiszen a mi érdekünk az ő érdekük is. Vitán felül áll, mondja Brunovský. Igyekszik megnyugtatni, a hangján azonban érzem, hogy ő sem őszinte velem. Az emberek szeretik a szenzációkat, mondja. S eszük ágában sincs utánajárni a dolgoknak. * Tóthné szül. Luther Borbála 407