Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Grendel Lajos - Hűtlenek

De ez engem egy cseppet se nyugtalanítson. A rendőrség azért rendőrség, hogy ha kell, ne hagyjon cserben. Rájuk a jövőben is számíthatunk. Hát igen. Félek. Félek, hogy egy napon önmagamban is kételkedni kezdek. S mivel tartok tőle, mintha máris bennem rágna a kételkedés férge. A múlt hónapban kirúgtam Kuglert, a fizikatanárt, mert megpofozott egy kölyköt a folyosón, az egész intézet szeme láttára. A paragrafusainkra hivatkoztam, valójában azonban nem voltam dühös rá, sőt megértettem. Nem volt nehéz megérteni, hogy felindultságában tettlegességre ragadtatta magát. Sokszor én is úgy látom, ezekkel szemben a terror az egyetlen hatásos eszköz. Mivel azonban a terror ellenkezik az elveinkkel, kénytelen voltam felmondani neki. Kugler nem győzött csodálkozni. Hiszen Novák például egyáltalán nem válogatós az eszközökben, míg ő először ütött meg valakit, s százszor megbánta azóta. Nincs itt valami ellentmondás? Nincs. Mert ez stratégiai kérdés. Kugler nem értette. Pedig figyelmeztettem, hogy elküldöm, mihelyt kezet emel valakire. Nemcsak őt, másokat is. Sokáig magyarázhatnám, hogy Novákot miért nem, végső soron azonban rám tartozik a dolog. De hogy ne mondhassa, igazságtalan vagyok vele, mégis kifejtettem neki. Valentíny egyszer azt tanácsolta, a legjobb, ha mi itt a társadalom egy lehetséges modelljét teremtjük meg. De amíg ő a modellt hangsúlyozta, én a lehetségest, amiben benne van az is, hogy más modell is elképzelhető, meg az is, hogy a mi modellünk sem tökéletes, hanem fejlődik, tehát időről időre korrekciókra szorul. Ez a modell elég szerencsétlen és pontatlan kifejezés. Több szempontból is. Először is befejezettséget és zártságot sugall. Továbbá azért is, mert a társadalom alapjában véve egészséges, a beteg sejtjeit elpusztítja. Illetve hát éppen ránk bízza, amennyiben elfogadom azt az álláspontot, hogy a bűnözés lelki betegség. A mi feladatunk itt a gyógyítás. Kugler megütötte az egyik kölyköt, s ezzel akaratlanul beismerte nevelési elveink csődjét. Vagy nem? El kell hagynia az intézetet, akár tetszik neki, akár nem. Novák viszont nagyon fontos szerepet tölt be a játékban. Ő a másik lehetséges modell. A bubus. Mi Novákhoz viszonyítva vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk. Novák a nyers, ostoba erő. Mi okosabbak vagyunk nála, humánusak, türelmesek, jóindulatúak. A kölykök lemérhetik a különbséget, s választhatnak. Vagy Novák, vagy mi. Ha egyszer a túlkapásai miatt kénytelen lennék elbocsátani, újra csak őt venném fel, mert a közös cél végső soron 408