Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Grendel Lajos - Hűtlenek

csian fogják forgatni majd, akiket a fiatalkorúak bűnözése foglalkoztat. A végén mégis a fejét csóválta. ,,De nem értem, minek ennyire részletezni mindent?" Szóval a régi dilemma. Rászolgál-e a bizalmukra a kísérlet, s ha igen, mért van az, hogy újra meg újra megismétlődnek bizonyos régi hibák. S a változások tempója sem kielégítő. ,,A régi módszerek akkor is tarthatatlanok." Mire azt feleli: ,,Minket a konkrét eredmények érdekelnek." Fent, a minisztériumban csodákat várnak tőlünk. Az intézet azon­ban nem laboratórium. És nem gyár, üzem, vagy mit tudom én. Egypárszor óva intettem már Valentínyt, ne tápláljon illúziókat, s fő­leg: ne várjon azonnali eredményeket. Persze becsaphatnánk őket. De hát magunknak is hazudjunk? Valentíny is belátja, hogy igazam van. De azért ezúttal sem mulaszt el figyelmeztetni: „Ha itt, ne adj' isten, történik valami, mindnyájunkat lecsuknak." Mari bolond. Nyitva a szája, a nyála lecsurog az állára, s ott kövér cseppbe gyűlik össze. Kivillanó ínye sötétvörös, majdnem fekete, a fog­sora hiányos. A nézése viszont szelíd, bár épeszű ember sokáig nem állja. Apja a régi világban cirkuszos volt, aztán ez is, az is, leginkább krajcáros csavargó. Esténként odaállítja Marit a fáskamra elé, és körbedobálja késekkel. Marinak tetszik. A kerítésük mellett alkalmi nézősereg verődik össze, lesik a mutatványt, amíg teljesen be nem sötétedik, s már csak a kések becsapódását hallani a deszkák rostjaiba. Az öreg hússzor-harmincszor is megismétli a mutatványt. Tréningezik? Ki tudja! Pálinkát vedel, és részegen tántorog. De az irányzéka még ilyenkor is biztos. Egyszer sem sebesíti meg Marit. S Mari bízik az apjában, olykor-olykor tapsol is valamelyik dobásához, mikor a kés a testétől csak pár milliméternyire fúródik a deszkába. Nem az apja kezétől hal meg. A Béke utca és a Húrban utca kereszteződésénél elüti egy alumínium huzalokkal megrakott V—3 — S típusú teherautó, amely a Húrban utcáról kanyarodik be. Mari bevásárolni tart, s amikor lelép a járdáról, kipotyog a kezéből az aprópénz. Néhány pénzdarab a csa­tornanyílásban veszik el, a többi szerteszóródik az úttesten. Mari a fejéhez kap, s egyenesen a teherautó kerekei alá lép. Az autó 392

Next

/
Oldalképek
Tartalom