Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Egri Viktor - Piri

csapodár a természetem, hogy csak vele vagyok boldog. Igazi boldogság gyerek nélkül elképzelhetetlen, felelte, és ő nem adhat nekem gyereket. Soká hallgatott, a tó felé nézett, de mintha e percben semmit sem érzékelt volna a víz ragyogásából, a fürdőzők halkan ideszűrődő zajongásából. Mintha nem látta volna a fehéren villanó vitorlákat, az azúros ég tündöklését, annyira magába merült. — Mi oka volt annak a szerencsétlen Pirinek, hogy megölje magát? — törtem meg a csendet. — Magának ezt tudnia kellett! — Nem lett volna öngyilkos, ha én az élete utolsó hónapjaiban mellette vagyok — sóhajtott fel. — De ő már akkor sejthette, hogy a halálba kergetik, és azért űzött el magától... Balgaságomban azt hittem, hogy más férfi, egy hozzáillő, művelt férfi lépett az életébe... Most bevallhatom, hogy magára is gyanakodtam. Soká voltak együtt éjszaka, néha éjfél is elmúlt. Egyszer már úgy volt, hogy felfutok magához, és felelősségre vonom. Számon kérem, hogy belegázolt az életembe, hogy tönkretett. Annyira elképesztett a váratlan fordulat, hogy csak dadogva tudtam tiltakozni: — Őrültség, hogy ilyesmi az eszébe jutott!... Arra nem gondolt, hogy apja lehettem volna Pirinek? Bodnár ajka megremegett, fátyol ereszkedett a szemére, igen-igen szerencsétlennek láttam ebben a pillanatban. — Én akkor semmit sem tudtam józanul átgondolni — felelte. — Boldogtalan voltam a halála napjáig, és a halála után még boldogtalanabb. — De hát miért lett öngyilkos? — kérdeztem újra, már türelmetlenebbül, mert úgy átjárt a halál titka, hogy nyugtalanná tett, és beleborzongtam, mintha nem is tizenöt esztendeje, hanem tegnap mérgezte volna meg magát az a szerencsétlen teremtés. — Vagy nem sikerült megtudnia az igazat? — De sikerült. Azt a rengeteg gyógyszert nem véletlenül vette be. Készült a halálára, hiszen levelet írt egyetlen élő rokonának, a Münchenben élő unokabátyjának... Ha nem tudom meg az igazat, eszemet vesztem, megölöm magamat. Egy este felmentem Kellérnéhez, a barátnőjéhez, akinél lakott. Az első kérdéseimre Kellérné semmitmondó válaszokat adott. Talán félelmében tette. De mikor látta, mennyire kétségbe ejtett Piri halála... talán meg is fenyegettem, hogy én is 36