Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Egri Viktor - Piri

volna verni az öklömmel: te barom, hogyan veszítheted el ennyire a józanságodat! Mi közöd neked ehhez a poklokat megjárt lányhoz, lehengerel azzal a nagy okosságával. Ha magadhoz szorítanád, talán belehalna, összetörnéd a vékony csontjait. Az ő világa nem a tiéd, félreértetted egy véletlen mozdulatát... De mit magyarázzam azt, amit megmagyarázni nem lehet, és nem értettem soha, akkor sem, amikor az enyém lett... Harmadnap késő éjszaka tértünk haza. Bebarangoltuk a fél országot, megnéztük a legszebb tájait, felfutottunk a Dunajecig, jártunk a Tátrában, Bártfán és Lőcsén, átvágtunk a Sturecen — a régi úton — Besztercéig, és az a szeplős képű, szőke holland folyton Svájcot és Tirolt emlegette. Alighanem fontos ember volt, hogy így körülkocsikáztattuk, minden templomajtót kinyittattunk előtte... Amikor Pozsonyban a Carlton előtt letettem, egy bankót akart a kezembe nyomni, és nagyot nézett, hogy nem fogadom el. Aztán hazafuvaroztam Sugár igazgatót, és éjfél jóval elmúlt, amikor kocsimmal a Mudroň úti ház elé értem, ahol Piri lakott. ,,Van Hartog úr nagyon meg volt elégedve magával — mondta Piri. — Tudja, hogy tíz dollárral akarta megajándékozni?" „Meghívott az asztalukhoz. Ennél nagyobb ajándékot nem adhatott." „Én meg örülök, hogy nem fogadta el a pénzt... De maga halálosan fáradt lehet, összeszámoltam, közel kétezer-ötszáz kilométert tett meg velünk." „Magával mindjárt holnap akár a dupláját újrakezdeném." — Ez volt az első udvarló szavam, és ezt is csak azért kockáztattam meg, mert érintés nélkül a térdemen, a combomon újra éreztem testét, ahogy a hegyek közt egy kanyar közelebb sodorta hozzám... Egy héttel később egy vállalati ünnepünkről ismét én vittem haza a kocsimon. Az utolsó fuvarom volt. Nagyon fáradtnak láttam, pedig keveset táncolt... Emlékszik a sötét, gyönyörű szemére? Azokra a kis szikrákra, ha az emberre nézett? ... Most nem égtek, kialudtak, az ünnep kimeríthette. A legszívesebben ölbe kaptam volna, hogy magamhoz szorítsam, és felfussak vele az emeletre. Az a hirtelen ébredt szerelem elborított, mint a tűz. Már éreztem, hogy nem szánalomból, de teljes szívemből szeretem. Tudtam, hogy megint nyugtalan éjszakám lesz, csak hánykolódom az ágyon, de az is boldoggá tesz... És akkor történt. Ha kinevet is érte, én csodának mondom. Mert mi lehetett más, hogy megérezte a szerelmemet és viszonozta. O az első pillanattól tudta, hogy mi 34