Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Egri Viktor - Piri

érzésem. Sejtés, bizonytalan megérzés volt, a képzelet sugallata, aminek mégis közel kellett lennie a tények kemény, megfogható világához. Két vagy három hónapig nem láttam aztán Pirit. Nem járt nálam, a véletlen sem sodort össze minket az utcán vagy másutt. Teljesen váratlanul ért a halálhíre. Annustól hallottam, hogy egy este túl sok altatót vett be, és reggel a barátnője, akinél lakott, halva találta az ágyában. Elkerülhetetlen ilyenkor, hogy öngyilkosságról ne rebesgessenek. Piri esetében is ez történt; kevéssel a temetés után már nyílt titok volt, hogy megmérgezte magát. Állítólag búcsúlevelet is írt, tartalmáról nem szivárogtak ki szavahihető hírek, és az sem derült ki, kinek címezte. Talán a barátnője tudta, de a rendőrség parancsára nem árulhatta el. A nyomozók magukkal vitték a levelet. Sok mindent híreszteltek akkoriban, talányos volt ez az öngyilkosság, de azt sejtettem, hogy Piri nem Bodnár miatt ölte meg magát. Bodnárt Piri temetésén láttam utoljára. Egyszer Annusnál érdeklődtem utána, de tőle is csak annyit sikerült megtudnom, hogy megvált az állásától, valahová keletre költözött. És most tizenöt év után felbukkant, és itt ül velem szemben a kerti vendéglőben, ahová betértünk. Ott maradtunk ebéd után is egy üveg modori bor mellett, az egyik árnyas sarokban. — Sohasem firtattam akkoriban a kettőjük dolgát, erre emlékezhet, Sanyi. Pirit sem faggattam soha. De most, hogy emlék lett minden, talán elmondhatná, mi hozta magukat össze, miért menekült Piri a halálba — kérdeztem. Bodnár hosszan és elgondolkozva nézett, mintha habozott volna, vajon felelevenítheti-e a múltat, amit magában bizonyára eltemetett, kivetett a szívéből, hogy nyűgként meg ne kösse. így van ez, gondoltam, múlhatatlanul így kell lennie, az élet megy tovább, túllép a tragédiákon, minden halálon. Nem lett volna értelme, hogy vallomásra biztassam. Ha Bodnárnak könnyebbséget hoz az emlékezés, nógatás nélkül is elmondja, amit másokkal megoszthat, velem, aki ismerem fiatalkori szerelmét és — ha jól sejtem — az élete nagy sebét. — Elmondok mindent pontosan, ahogy történt — szólalt meg nagy sokára. — Legelébb azt, hogyan ismertem meg Pirit. Egy holland 32