Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Kövesdi János - A nyitott sír

jött a kérő, azt kiáltotta ki a szobából Lala bácsinak: „Maga maradjon az udvaron, mert megérzik a házban a hullaszagot. Kinek kéne egy hullamosó lánya!" Igaz, alkalomadtán hullát is borotvált meg mosott is Fullajtár, de azért hullaszaga sose volt. Jóravaló fehérnép volt a felesége. Meg az öreg is szeretett tisztán járni. Még ma is. Az öreg Suhajdánéhoz költözött, amikor összeomlott a háza, most ő főz meg mos rá, pedig már a hetvenediket tapossa. — A vén Fullajtár meg tán már nyolcvanéves is van — vélte Karósné. — Egy-két év híján — vetette oda morcosan apám. — A háza se kellett volna, hogy összedűljön. Hetvenéves se volt még, amikor kölcsönt kért a takaréktól a renoválásra. Nem kapott. „Túl öreg már maga, tata. Meg aztán ki vállal kezességet érte, hogy vissza is fizeti?" Kezes, persze, akadt volna. Ha kap egy kis pénzt, biztos rendbe hozta volna a házát. Kitartó és elég makacs ember Fullajtár Lajos. Sokan azt gondolják, a gyerekei is persze, hogy a sírásó az valami kápóféle vagy hóhér. Pedig dehogyis. Igaz, a sírásó is a halál közelében dolgozik, de nem a halál kezére. Inkább ellene. Rendet tesz a halál pusztítása után... Fullajtár mindig tisztességes, munkás ember volt. Nyakas egy kicsit, de a légynek sem ártott soha. Gáncsolni, azt nem engedi magát. A sírt meg fogja ásni... — Gyere, Ödi, menjünk egy kicsit levegőzni — mondta Berci. Felálltunk. Irén is észrevette magát és elköszönt. — Apa túl sokat foglalkozik az öreg Fullajtárral — jelentette ki Berci, amikor már a sötétben tapogatóztunk, elvakulva a fénytől a házak között. — A hnb ügye az egész. Hát oldja meg. — Gondolod? A kocsmában (mert a mi falunkban még nincs „vendéglátó központ") sűrű füst gomolygott. Leültünk a sarokba két fiatalabb emberhez. Berci két korsó sört rendelt. Hallgattunk. Körülnéztem a kékes cigarettafüstben. Egy asztalnál felfedeztem Kocsist, az elnököt és Baratit, a párttitkárt. Az asztalunknál a két ember folytatta a beszélgetést: — Fullajtár már két napja ás... — A szerszámait éjszakára ott hagyja a gödörben, csak lök rá egy kevés földet. Nem nyúlnak hozzá. 261