Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Kövesdi János - A nyitott sír

a konyhában. Megjelent előttem az öreg sírásó arca, amint azt kérdezem tőle, ki halt meg. Csak egy gondolat járt szüntelen a fejemben: mélységesen megbántottam egy.embert, egy mindenkinek kiszolgáltatott, teljesen védtelen embert, akinek ráadásul még hálával is tartozom — anyámnak is ő ásott sírt, december végén, méternyire átfagyott földben. — Bolond az öreg — mondta csak úgy magának Berci. — Sokan csak nevetnek rajta. Apám is felállt, tett egy kört a konyhában, majd lassan visszaült a székre. — Azt mondják — szólalt meg újra Irén, szemét beleakasztva az enyémbe, mintha csak hozzám beszélne —, hogy már a koporsót is megcsináltatta a vén Fullajtár, és... — Az már régi dolog — szakította félbe apám. — A koporsót még akkor megcsináltatta Fullajtár, amikor élt a felesége, magának is, meg az asszonynak is. Arról igazán nem tehet szegény feje, hogy a felesége előbb ment el, mint ő, talán úgy gondolták, egyszerre halnak majd meg, anyátok is... — megtorpant, hosszas csend után folytatta csak. — A koporsócsináltatást is ugyanaz az indulat szülte, mint azt, hogy Fullajtár a felesége halála után visszautasította az agghajlékot, nem ment, hiába jöttek ki érte kétszer is. Az első esetben az alávaló gyerekeinek akarta megmutatni, hogy még annyit se vár tőlük, hogy eltemettessék, ha ilyen piszok módon magukra hagyták őket, a másik esetben meg az államnak vagy az államot képviselő fontos fickóknak adta tudtul, hogy ember ő, ha szegény is, és neki is van önérzete, s nem fogad el alamizsnát. Az alamizsna koldusnak való. Minek is ment volna a nyugdíjasházba, hisz ott csak marják egymást az öregek. Megfordultam én már ilyen helyen, nem azért, mintha vágynék oda, csak kíváncsiságból. Összezárnak négy-öt öreget egy szobába, akár valami internátusban a gyerekeket, oszt éljetek békességben, nagymamák, nagypapák, élvezzétek a földi paradicsomot, amit annyira áhítottatok ... Tudom, akinek ilyen menye van — ölelte át a mellette álló Boriska derekát —, azt nem dugják az aggházba. — De azért lehet, hogy jobb lett volna neki ott — vetette ellen Berci —, mint sorkoszton, amivel kínos helyzetbe hozta az egész falut. Hisz édesapánk is zsörtölődött, amikor három napig nekünk kellett etetni az öreget. — Ne mondj ilyeneket nekem, fiam — léleknyugalommal, visszafo259