Török Elemér: Árnyak és fények
Hétfő… vasárnap…
és meglásd a gyomok közt a virágok tiszta szirmait. II Mégy tűnődve, hallgatag a füvek némaságában, egyre komorabb a kedved, hiábavaló minden törekvésed, hogy a hamvadó parázsból lángot élessz, idegennek érzed már itt is magad, esendő emlékeid foglya vagy, olykor tükörbe nézel, magad sem tudod, kit látsz benne, s hogy te vagy-e még te. III Hát ide jutottál, többről, másról álmodtál, megfoghatóbbról ? Minden relatív, az ember sok mindent megél, didergeti a tél, 150
/
