Török Elemér: Árnyak és fények

Hétfő… vasárnap…

ő tavaszt remél, néha konok, magában dohog, ha kell, kivár, s hallgat vagy fejjel megy a falnak — te már csak tudod . . . de még itt vagy, s mi tegnap cél volt és remény, csak úgy feladnád, megállnál az út felén? Ami volt, volt, vége, nyárba érsz-e vagy télbe? Nem bújhatsz el magad elől, kezdd újra te is, mélyebb akarással, másfajta telítéssel, s légy minden pillanatban kész az értékelésre, megfontolt parasztkomolysággal. 151