Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)
A Tátra-kórházban
A Tátra-kórházban. Most pedig vessük le a mi saruinkat, tegyük le fövegünket, mert az a hely, ahova lépünk, szent s az az ember, aki előtt megállunk, megérdemli a fedetlen fő tiszteletét. Messze keletről jött az irgalmas szamaritánus szelleme s ritka testet öltve, beköltözött itt a nagy hegyek alján egy kis házba, hol az életnek a szenvedések országútján botorkáló koldusait megállítja, kimossa égő sebeiket, enyhítő irt rak a fájdalom fészkére s a kifelé induló mankós szenvedő vigan fordul vissza az immár napsugaras, virágos, annyit szidott, mégis szeretett világba. Az idevezető ut göröngye ázott a kín sóskönnyiijétől, levegője dermesztő a fájdalom jajjátói, borzalom a szenvedésektől torzult arcok látása, de az irgalmas házában a jaj >ah«-há enyhül, a kín torza mosollyá szépül s ami könny itt benn hull, az az Fcdor : Zipserföldön 5