Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

A Tátra-kórházban

örömé, a háláé. S mint a bibliai szegény asszony megáldott olajos korsója, oly kifogyhatatlan itt az egészség balzsamának tára, az áldás bőségszaruja. A Tátra-kórházban vagyunk Szepesszombaton. Kicsi, takaros épület. Szerényen húzódik meg az ut szélén, csak rendkívüli tisztasága, gondozottsága szivja oda az országúton gond nélkül járó, kocsizó, repülő boldogok tekintetét. »Áldott legyen minden köve* — sóhajt a gyógyult s templomként köszönti, — »csinos épület« — szól a közönyös utazó, — >brrc — borzad meg autóján a parfőmködbe burkolt egészséges szép asszony, — »fontos és kedves állomása megyejárásunk, nakc — mondjuk mi s már bent is vagyunk a Tátra-kórház előépületében. Az ajtón szerény tábla, rajt e név : Gattinger László dr. Kicsi várószobán át, mely tömve van az egészség koldulóival, bejutunk a kórház orvosának : Gattinger dr-nak szük, de a ma orvostudósának szükséges műszerek tömkelegével tele rendelőjébe. Fiatal ember, tudós ember, a kórház lelke, a környéknek áldása Elmondja, hogy a Tátra-kórházat Teleky Sándor grófné, a kiváló »Szikra« irónő és Szász Ágoston dr, a kórház jelenlegi igazgatója koldulták össze. Mágnásasszony, orvosember nyakukba vették a Tátraalját s faluról-falura járva, minden házhoz bekopogtatva 1912. évre összekunyoráltak akkora összeget, hogy megépíthették a Tátra-kórházat. Fel is szerelték annyira, amennyire