Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

A Gölnic völgyében

Colmann Mihály kitűnő szakértelemmel vezetett cementgyára, az Antony fivérek gépipartelepe, a Reiter-féle gőzfürész az utolsó mohikánok a város rengeteg régi, virágzó üzemeiből. Két pénzintézete közül az egyik felszámolt, mig a másik a polgárság áldozatkészségére apellálva akar megküzdeni a kis bankokra annyira nehéz időkkel. Régi kereskedelme, mel}* behálózta egykor az egész Gölnicvölgyet, ma a helyi szükséglet ellátására redukálódott. Középületei, közintézményei mindannyian szomorú jelei az elmúlásnak. Gölnicbánya hanyatlásán való elmélkedésem közben eszembe jut K. város egykori polgármesterének válasza, amit egyik városi képviselő támadó felszólalására adott. Szidta szörnyen a podesztát a városatya. Semmit se tud a város érdekében elérni, megvalósítani, sőt a kínálkozó konjunktúrák kihasználásához sincs elég esze. — De uraim ! — felelte a lecsepült polgármester — azért az évi rongyos 1200 forintért csak nem akarnak több észt. — Nincs pótadó s előreláthatólag nem is lesz — dicsekednek a gölnicbányai városházán, mintha bizony az lenne a legfontosabb a város polgáraira, hogy nem fizetnek pótadót, de amellett éhenhalhatnak. A Kruppék vagy Gouldok rengeteg közterheit de szívesen vállalná akárki, persze az ő jövedelmük ellenében. Közigazgatási, forgalmi vagy szociális okai vannak-e a város hanyatlásának, nincs érkezésem keresni, de felhívom az illetékesek figyelmét erre a szomorú visszafejlődésre, melynek jóvátétele nemcsak helyi, de országos érdek,