Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

A Gölnic völgyében

A közgazdasági élet kritikus bajait tapasztaljuk Gölnicbánya környékén is. A zakárfalvi vaskőbánya teljesen beszüntette üzemét, a prakfalvai vas- és acélgyár pedig munkásainak több mint a felét elbocsátotta. . . . Nincs lehetetlenség. A kilométerhosszu olvadt hótengeren nem ugyan száraz lábbal, de teljes épségben visszajutottam a vasúti állomásra s felkapok a vasutak ősapjának hátára, hog}' eljussak a két Szomolnokra. Többször panaszoltam, hogy a Szepesség muzeális értékei, históriai relikviái szanaszét hevernek, vagy rendszertelenül vannak összehalmozva. Itt azonban Margitfalva és Szomolnok közt a vasutfejlődés típusait kronologikus sorrendben mutatják be, az ősök muzeális értékű kincseire pedig féltő gonddal vigyáznak. A Ksod. fővonaláról, az unokáról átszállunk a gölnici vonalra, a vasutak apjára, erről pedig a szomolnokira, mety a vasutak őse. Tiszteljétek az öregeket ! — ez a szép erkölcsi tan itt ölt igazán testet. Borzalom hallgatni a jó öreg kocsiapó kinos köhögését, kocsianyóról pedig az éhes idő lerágott már ajtót, ablakot, némelyik meg már csak három lábon baktat, de azért nagy itt a becsületük s az isten világáért sem nyúlnának hozzá ártó kalapáccsal. Elindulunk, meg-megállunk, kifujjuk magunkat, meg csak nekifohászkodunk s két órára vagy háromra mégis csak betipegünk a szomolnokhutai pályaházhoz. Jelentéktelen kis község volna Szomolnokhuta, de nevezetessé, becsessé teszi Csehszlovákia egyetlen