Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Szepesváralja

csendül fel s Fráter György lehorgasztott fővel, tűzbe borult arccal siet a penitenciára. Az udvaron János nyergelted fekete ménjét s a fokról vágyón tekint dél felé, hol az áhított korona várja a nagyravágyó főt. A keleti ablaknál mintha a szép Drugeth Kata fésülné aranyhaját, tán a szemközti sziklán álló őzikével — csak nem a bástyán merengő ábrándos kis apróddal — kacérkodva. Kopasz tatárfőktől görgeteg a várdomb lejtője, mig keietre Bran}

riszkó meredekén rohannak Guy on Richárd vörössapkásai az Eperjes felé eszeveszetten menekülő vasasok után. Emitt futár jön fehér habos paripán s messziről kiáltja: Tönkreverték Csák Mátét a Zipserek a rozgonyi ütközetben. Éljen Róbert Károly, vivát szászok ! S lám a prépostdombon gyalog, fedetlen fővel zarándokol Róbert, a király fényes kíséretével hálaadásra a szepesi prépost kis román templomába. Az alkonyati ködön egy reflektor fénykévéje tör át a vár alatti völgyben s a daliás idők filmje elhomályosul. A harci mén dobaját, paizsok csattogását felváltja a gépek zakatolása, kalapácsok, ülők csattogó hangja. Vitézek, lovagok csatakiáltását elnyomja a gőztülök bőgése, fürész recsegése. Kenyeret, kenyeret — üvölt a munka zaja s a kormos cyclopsok kalapácsai döntik, rombolják a romantika kristálypalotáit, selyemsátorait. A szepesi immár romvár alján a gépek az ur sa gyárak zürhangja meséli a gépkorszak legendáit. Hogyan