Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Szepesváralja

indult el a kis Harmatta János egy rajzónnal zsebében a nagyvilágba, — hogyan lett hírneves emberré, hogyan csalta el korszakos találmányát a ravasz német, majd Edison hazája hogyan rakta le a lángelme előtt dollárkoszorúját s hogyan teremtette meg a semmiből hires szepesváraljai gyárát — legendás szép történet, tán itt-ott szebb is, meghatóbb is, mint a hajdan lovagregényei. A Harmatta-gyárral szemben a Glesingerék hatalmas fatelepén modern gőzfürész szeli a fenyőtörzseket s ontja a rengeteg faanyagot halomra. Odább a Burgerféle mésztelepen fiatal, külföldet járt, öreg tudásu mérnök kényszeríti a hegyet, hogy köveiből meszet izzadjon ki. Virágzó, haladó gyárvárosnak gondolnók Szepesváralját az állomás körül fekvő gyártelepei után, de szörnyen elszomorodunk, ha bemegyünk a városba. Sártenger, portenger váltja egymást. Hepe-hupás utcái, járdahiánya, rendezetlensége elhagyatott falu benyomását keltik. Sétahely, liget, villanj', makadám, patakszabályozás a jövő feladata. Rendészete külsőleg, belsőleg középkori. Az este vakon-vak sötétségét egyetlen lámpa sem oszlatja. Utcán járó-kelő személyét, otthon bezárkózó vagyonát a jó isten védi. Nincs itt se istrázsa, se rendőr, de a polgárság megterhelése szinte elviselhetetlen. A város közigazgatásának jelenlegi vezetője ugyan vaskézzel igyekszik a zilált pénzügyi helyzetben rendet teremteni, de évek rendszeres gazdálkodása szükséges a konszolidáció megteremtéséhez, addig pedig hasznos beruházásokra alig lehet gondolni. 3*