Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Tavasz a szepesi hegyeken

Tavasz a szepesi hegyeken. A mélyben a hó és a napsugár parázna szerelmének fattya : — a sár foly szét a vén Gea rücskös hátán, mig fenn a hegyen az ormok magas fehér fövegei jakobinus-sipkákká lapultak s a sziklafalak ezer kristályos patakot izzadnak alá. A fenyők sietve vetkezik le meleg prémjüket, de a zöld gereblyék fogai közt fennakad a millió tűvel feltüzdelt téli toilette egy-egy foszlánya, melyet az ifjúi sugarak csodásművü csipkévé vernek. Mint az ébredő szűz sóhaja, vágytól sóvár, vágyat keltő muzsikás rezgéssel lehel át a tájon a lágy szellő. Tavasz a hegyen ! Feslő bimbó, fakadó rügy se közel, se távol. A fű üde zöldje, ibolya, gyöngyvirág illata nem részegít, mégis testem minden pórusa mámorossá issza magát a tavasz buja lehétől. A roskadó hószőnyegen, verejtékes 106