Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Boruth Andor műtermében

csodálkozással tekint szemünkbe. Hangja kellemesen csengő s szokatlan szerénységgel beszél magáról és alkotásairól. De felragyog szeme s a lelkesedés lángja csap ki pupilláin, mikor jövő terveiről, készülő nagy vásznáról — »Krisztus az emauszi vacsorán« — beszél. — Tiz év óta élek itt s dolgozom szakadatlanul — zeng a mester kellemes hangja. Közben persze Budapesten is dolgoztam s külföldön is jártam. Itt Széplakon akarom leélni az életemet s elvégezni, amit elvégeznem adatott. A háború alatt nem is mozdultam ki s azért most szeretnék Hollandia, Francia-» Spanyol- és Olaszországba menni hosszabb művészi körútra. De persze ez a fatális valutadifterencia, no meg az a fátum — teszi hozzá mosolyogva — hogy mi festők sohase tudunk elég pénzre szert tenni — nehéz akadálya külföldi utamnak. Amint láthatja, egész sereg képem van munkában s most készülők »Krisztus az emauszi vacsorán« nagy vásznamnak a megfestéséhez. A kép esti világításához már elkészítettem műtermemet s az ünnepek után hozzá kezdek festéséhez. Szeretek itt élni, csendben, távol a világ zajától, emberi tülekedés lármájától nyugodtan dolgozni. Szeretem ezt a vidéket, szeretem ezeket az embereket, de különösen szeretem Gerlachfalva községet, hol legszebb néprajzi és intérieur modelljeimet találom meg. Jövő terveiről, művészi álmairól beszél még a mester s én elmélyülve hallgatom szavát, míg szemeim egyenként veszik s végiggyönyörködik az ateliér falának kincseit. 104