Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Magyar poéta a Morva partján

Szakolcán ... a harmincas férfi életéből ez egy parányi rész volt, de tartalmas, emlékezetes. Itt jutott költészete bizonyos nyugvópontra, itt érte el polgári foglalkozásában a rendszert. A tanárság legprimitívebb anyagi gondjaitól megszabadította. Szakolcai tartózkodása alatt »Dalok a végekről» címmel a verseknek egész sorát költötte. Érzékeny lelke óriási csapásnak tartotta, hogy neki, az alföldi embernek, ott kellett élnie messze szűkebb hazájától, szeretteitől, irodalmi alakok társaságától. Elhagyatottnak érezte magát, panaszkodott, elégedetlenkedett. Ezek az érzések Szakolca nagy múltjában, ódon külsejében, régi kolostoraiban, hányatott történelmében elmerülni tudó és szerető lelkén át is igen gyakran• megszólaltak. Szakolcai ihlet iratta meg vele azt a költeményt is, mellyel 1912-ben a Bulyovszky díjat nyerte meg. Szeretettel kutatta nagy költőtársának a szintén szakolcai Gvadányi Józsefnek emlékeit. Poétikus hangulatú tanulmányában szedte össze a «Peleskei nótárius» vitéz szerzőjére vonatkozó adatait. A beteg költőt a szakolcai diákgyerekek ismerték legjobban. A kis fiúk a kifogyhatatlan és találékony mesemondót szerették benne legjobban. Mindig tudott a kis szlovák gyerekeknek olyanról beszélni, amiért testestől-lelkestől rajta csüngtek.« A meghasonlott lelkű költőt Szakolca egyre komorabbá tette. A «Holnap« munkatársát, a Petőfi társaság Bulyovszky díjával kitüntetett költőt Szakolcán az önképzőkör vezetésével bízták meg. Ennél vaskosabb tréfát szatirikus aem csiholhatott ! Mikor 1914-ben elhelyezték, talán búsabban menit, mint jött. A lelki meghasonlottság végig kísérte egész életén. 1914-ben golyót repített magába, de a golyó mellében megakadt és szíve felett hordta haláláig. Közben a háború jött. Négy évre taposta sárba az emberiség a humánum minden eszményképét, melyekről a költő mindig énekelt. Elvonult szülővárosába, Szegedre, aiz emberektől teljesen visszavonult. Gyötrő anyagi gondok, ideggyógyintézjet, öngyilkossági kísérletek voltak utolsó életszakának kulisszái. Csak itt-ott szólalt meg s néhány éve jelent meg utolsó verskötete, «Fiatalok, még itt vagyok címmel.» Ezt már nem ő rendezte sajtó alá. Szlovákiai szempontból a «Szlovenszkói Magyar Írók Antológiájának« második kötetében található — 148 —