Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Magyar poéta a Morva partján

utolsó szereplése, melynek rendelkezésére bocsájtotta néhány szép, szlovákiai vonatkozású versét. Juhász Gyula 1937. április 9-én ép a másik tragikus sorsú poéta, Reviczky Gyula születési napján : megmérgezte magát. A szakolcai költő felett már rég bezárult a sír hantja. Itt hagyta már vissza bús földi városát, Szakolcát. Elszakította a bilincseket, melyek ide kötötték s elenyészett a végtelen éterben, a felhőkben fürdő ég mágikus dimenzióiban. Maradt utána egy lap a magyar irodalomban, sok-sok szlovákiai emlék, és egy búcsúvers : »Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni emberek. Mint rab, akinek int a szabad út, Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. Mint madár, akit Dél vár arra túl, Az eresz alján még egy dalt tanul. Mit is daloljak én szegény beteg, Mit is dadogjak néktek emberek ? Talán nem is kell még búcsúzni se * Hisz észre sem vett engem senkise ? Csak egy könny voltam, aki porba hull Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul. Csak egy csók, aki hideg kőre lel, Csak egy szó, kire viszhang nem felel. Egy pillangó, ki csillagot keres, £s elgázolja égy durva szekeres.»