Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Akiben a Szepesség lelke megszólalt (Peéry Rezső)

levő múlt részleteit megbecsülő, hangulati árnyalatait kife­jező, aprólékos és vén céhpolgári kultúrától, méltóságos és városias levegőjétől. A Tátra zord falait fenyves dombvi­dékben hullámosan feloldó, emberi telepekben gazdag sze­pesi táj olyan árnyalatfínomságokkal tükröződik Krúdy mű­veiben, mint bogaras öreg urainak szokásai, polgárainak ré­gies és esetlen, tiszteletet ébresztő méltósága. Krúdy Gyula realista romantikus és kisrészt innen, jórészt meg túl van a mai realista regényíró módszerén. Nem a mese, a történet fontos nála, hanem a mesét teremtő és összefoglaló emlékezés s egy különös stílushangulatot gaz­dagon őrző nyelv. A hang és modor, ahogy elmondja a dol­gokat, ironikus vagy melankolikus felhangja, stílusroman­tikája, melyek művét szinte fantasztikus arányú monológgá alakítják. Épp ezért nehéz nála epikus alakokról beszélni. Elvarázsolt álombeli puhaságban mozognak alakjai, ahogy különc és humanista múltszeretete és nyugtalan stílroman­tikája számtalan egymástól elkülönített pillanatban felidézi őket. Tájból és emberből azt szívja és dolgozza fel, ami álomvilágának felépítéséhez megfelelő anyag. Éppen ezért van úgy átszőve Krúdy írói munkája a szlovákiai múlt emlékeivel. Az egyéni élet gazdagabb, zártabb, kialakultabb volt a régi kultúrájú felföldön, mint a Petőfit és Jókait meg­ihlető síkvidéken. így izgatták különösképen a Nyirség fiát, Krúdy Gyulát a szláv, német és magyar közös hegyvidéki múlt nyugtalan, gazdag és pitoreszk emlékei. Tehát ne rea­lista alakokat keressünk benne, jellegzetes embertípusokat konkrét történelmi vagy táji élményt. (Mindez kevésbé fon­tos.) Hanem múltunk, városi kultúránk romantikánk em­lékeit, környezetünk emberi szellemét, mely oly mélyen beivódott Krúdy gondolkozásába, stílusába, hasonlataiba. Azt a különös emberi gazdagságot, a stabil életformák zsú­folt tarkaságát, melyet örömmel vallunk hagyományunk­nak s melyet Krúdy Gyulánál szublimáltabban és tökéle­tesebben, nem adott vissza a művészi teremtés síkján senki. Azt, ami a szlovákiai tegnap megbecsülendő és szép han­gulati értéke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom