Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Akiben a Szepesség lelke megszólalt (Peéry Rezső)

levő múlt részleteit megbecsülő, hangulati árnyalatait kifejező, aprólékos és vén céhpolgári kultúrától, méltóságos és városias levegőjétől. A Tátra zord falait fenyves dombvidékben hullámosan feloldó, emberi telepekben gazdag szepesi táj olyan árnyalatfínomságokkal tükröződik Krúdy műveiben, mint bogaras öreg urainak szokásai, polgárainak régies és esetlen, tiszteletet ébresztő méltósága. Krúdy Gyula realista romantikus és kisrészt innen, jórészt meg túl van a mai realista regényíró módszerén. Nem a mese, a történet fontos nála, hanem a mesét teremtő és összefoglaló emlékezés s egy különös stílushangulatot gazdagon őrző nyelv. A hang és modor, ahogy elmondja a dolgokat, ironikus vagy melankolikus felhangja, stílusromantikája, melyek művét szinte fantasztikus arányú monológgá alakítják. Épp ezért nehéz nála epikus alakokról beszélni. Elvarázsolt álombeli puhaságban mozognak alakjai, ahogy különc és humanista múltszeretete és nyugtalan stílromantikája számtalan egymástól elkülönített pillanatban felidézi őket. Tájból és emberből azt szívja és dolgozza fel, ami álomvilágának felépítéséhez megfelelő anyag. Éppen ezért van úgy átszőve Krúdy írói munkája a szlovákiai múlt emlékeivel. Az egyéni élet gazdagabb, zártabb, kialakultabb volt a régi kultúrájú felföldön, mint a Petőfit és Jókait megihlető síkvidéken. így izgatták különösképen a Nyirség fiát, Krúdy Gyulát a szláv, német és magyar közös hegyvidéki múlt nyugtalan, gazdag és pitoreszk emlékei. Tehát ne realista alakokat keressünk benne, jellegzetes embertípusokat konkrét történelmi vagy táji élményt. (Mindez kevésbé fontos.) Hanem múltunk, városi kultúránk romantikánk emlékeit, környezetünk emberi szellemét, mely oly mélyen beivódott Krúdy gondolkozásába, stílusába, hasonlataiba. Azt a különös emberi gazdagságot, a stabil életformák zsúfolt tarkaságát, melyet örömmel vallunk hagyományunknak s melyet Krúdy Gyulánál szublimáltabban és tökéletesebben, nem adott vissza a művészi teremtés síkján senki. Azt, ami a szlovákiai tegnap megbecsülendő és szép hangulati értéke.