Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
Molnár Imre: Kényszermagyarok, a csehországba került magyarok II. világháború utáni történetének fejezetei
86 MOLNÁR IMRE Azonban magterméseiből egy baromfira csak tizenöt kg kukoricát, árpát vagy zabot vihet magával. Zsírt és füstölt húst az ölési jegy értelmében, amennyiben ezen ölési jegy nem áll rendelkezésre, egy kg zsírt és két kg füstölt húst személyenként. Továbbá egy család magával vihet bármilyen baromfit, legtöbbet azonban az 1946. december 31-i állománya szerint. Nem szabad magával vinni vagy elidegeníteni, eladni sem lovat, sem semmiféle szarvasmarhát (ökröt, tehenet, borjút) és malacot. Továbbá minden család magával viheti teljes lakásberendezését, ruhaneműjét és minden olyan dolgot, amelyik nem képezi a holt leltár tárgyát, mint gazdasági felszerelést, továbbá tűzhelyet, kályhát stb. Azon családok, amelyek ezek szerint be lettek kapcsolva a munkaprogramba, az új rendeltetési helyen megkapnak minden szükségest az életfeltételeikhez (sic!), úgy, mint minden csehszlovák állampolgár. Az állampolgársági jogok rendezve lesznek, és az itt hagyott ingatlanokért ott fognak kapni megfelelő kárpótlást, és javaikat nem kobozzák el." Az intézkedéssorozat a legtöbb esetben megdöbbenést és hitetlenkedést váltott ki az érintettekből. Sokan megtagadták a végzések átvételének elismerését. Ilyen esetben — pontos utasítás szerint — a kézbesítést átnyújtó katona (csendőr, partizán vagy civil személy) saját maga írta alá az elismervényt, a végzést pedig ott hagyta. A végzések kikézbesítésével egyidejűleg külön bizottságok összeírták a kijelöltek vagyoni leltárát. Az összeírás olyan részletes volt, hogy szerepelt benne a lakóhelyiségek térmérete, padlózata, ha a házhoz kút is tartozott, akkor annak mélysége is. 2 1 A községet bárkinek elhagyni csak a falu irányítását átvevő csendőrparancsnok engedélyével lehetett. Az intézkedésekkel szembeni ellenállást vagy ellenállásnak minősített bármilyen megmozdulást a községet megszálló csendőrség és katonaság azonnal, és a legdurvább módszerekkel törte le. A felvett jegyzőkönyvek súlyos bántalmazásokról, sőt halálesetről is beszámoltak. 2 2 A történtekkel szembeni nagyobb ellenállást a fegyvertelen és megfélemlített lakosság részéről eleve meghiúsította a fegyveres ellenségként viselkedő túlerő. 2 3 Az elszállításig hátralevő időt bénult félelemben, kétségbeesett segítségkeresésben vagy menekülési próbálkozásban töltötték a kijelöltek. Mivel azonban egész családokat jelöltek ki az elszállításra, segítségre, menekülésre kevés esély maradt az adott körülmények között. Ha sikerült a család egyik-másik tagjának a menekülés, akkor megesett, hogy a családtagok örökre elveszítették egymást. 2 4 Sokan a zajló Dunán keresztül próbáltak meg átszökni Magyarországra. Ez sok esetben a szlovákiai magyarság áldozatai számának emelkedését jelentette. 2 5 Mégis, a menekülni tudók voltak az események első hírvivői. A csehszlovák sajtó hetekig némaságával deklarálta a történtekkel kapcsolatos állásfoglalását. Szerepe a későbbiekben is egyértelműnek bizonyult. Leginkább a magyarországi sajtóközlemények cáfolásával kerített sort a témával való foglalkozásra. 2 6 Ha a bekerített községnek volt vasútállomása, akkor ott rakták vagonokba a kijelölt személyeket és holmijukat. Ha nem volt, akkor a legközelebbi vasútállomásra bekészített vagonok bejáratáig UNRRA teherautókkal szállították a magyar lakosságot. Az elszállítás valóságos ostromállapotot eredményezett a faluban. A kijelölteknek és hozzátartozóiknak egyet nem tudtak megtiltani, hogy ne keserves sírás közepette szakadjanak el egymástól. Akik nem akartak felszállni a teherautókra, azokat — a szemtanúk leírása alapján — megverve, megkötözve, erőszakkal rakták fel. Sorra kerültek a súlyos betegek, szülés előtti állapotban lévő anyák is stb. 2 7 Az elszállításra a mínusz húsz fok fölötti téli hónapokban került sor. Ha a család nem vitt magával fűtőalkalmatosságot, akkor fűtetlen vagonokban kellett átvészelnie a Csehországba való szállítást. Az utazás ilyen körülményei számos öreg,
