Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

66 G. KOVÁCS LÁSZLÓ célkitűzések között szerepelt a falusi tömegek öntudatra ébresztése, és a városokban élő szórványmagyarok kulturális életének megszervezése is. Említést érdemel még a Toldy-kör, mely szintén több évtizedes múltra tekintett vissza. A Toldy-kör ugyancsak a kulturális szférában fejtette ki tevékenységét, s céljául tűzte ki a „magyar hűség" szellemében végzett népművelői munkát, az anyanyelv megőrzését s a kereszténység elveinek érvényre juttatását. Ez az egyesület figyelemre méltó kiadói tevékenységet folytatott, olcsó füzetsorozatban adott ki olyan műveket, amelyek közérdeklődésre tarthattak számot. Valamennyi egyesület közül természetesen az SZMKE volt a legjelentősebb, mely országos hálózattal rendelkezett, s gyakorlatilag minden magyarlakta községben létrehozta a helyi szervezetét. Említést érdemel, hogy egyes vidékeken néprajzi gyűjtést is szervezett s lehetőségeihez mérten támogatta valamennyi kulturális egyesület munkáját, mindenekelőtt a műkedvelő színjátszó csoportokat, de nagy figyelmet fordított a könyvtárakra is. Talán nem lesz érdektelen, ha rövid áttekintést adunk a szlovákiai magyarság egyesületeiről, a tevékenységi kör szerint csoportosítva azokat. Kulturális egyesületek: Szlovákiai Magyar Kultúregyesület, Toldy-kör, Keresztény Kulturális Kör, Magyar Akadémikusok Keresztény Köre, Szlovákiai Magyar Főiskolások Mensa Academica Egyesülete, Bartók Béla Dalegyesület, Keresztény Munkás Dalegyesület, Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület, Művészek és Nyelvtanítók Egyesülete Sportegyesületek: Polgári Torna Egylet, Törekvés Sport Club, Munkás Testgyakorló Egyesület, Vas Sport Club, Kis-Kárpátok Turista Egyesület, Pozsonyi Hajós Egyesület, Szlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség Egyházi egyesületek: Katolikus Kaszinó, Virágvölgyi Katolikus Kör, Szlovákiai Katolikus Ifjúsági Egyesület Egyéb: Polgári Casino, Az állami magyar gimnázium tanulóit segítő egyesület, Jótékony Nőegylet Az említett egyesületek vezetőségét rendszerint az elnök, az alelnök, a titkár és a jegyző alkotta. Külön is szólnunk kell a műkedvelő színjátszás jelentőségéről, nem elsősorban a művészi produkciók mennyisége és minősége, hanem inkább a színjátszás közösségi szerepe, társadalmi jelentősége okán. Azok, akik a szlovák állam fennállásának éveiben is vállalkoztak a szlovákiai magyar amatőr színházak tradícióinak folytatására, fontos küldetést teljesítettek: segítették a nemzeti öntudat ébrentartását, nem elhanyagolható művelődéstörténeti szerepet játszottak, s alkalmakat teremtettek a közösségi életre, a társadalmi érintkezésre. A színházi életet jószerivel a pozsonyi magyar együttesek fellépései jelentették, amelyek azonban gyakran a hatóságok tiltó rendeleteibe ütköztek. Az anyagi eszközök hiánya és az adminisztratív intézkedések okozta nehézségek sem szegték a kedvét a számát tekintve nem nagy, de szorgalmas és lelkes magyar „színésztársadalomnak", mely minden tőle telhetőt megtett a szlovákiai magyarok kulturális életének színesebbé, gazdagabbá tételéért. 1940 és 1942 között Pozsonyban évente megrendezték a Magyar Színházi Hetet, a város műkedvelő színjátszó együtteseinek seregszemléjét, mely ugyan nem hozott kiemelkedő művészi eredményeket — a jól képzett rendezői és színészgárda hiánya s az említett