Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1939—1945) 61 nyomorával, a párt hivatalnoki gárdája pedig túlságosan nagy, s nem tölt be pozitív szerepet. A szervezők utalnak arra, hogy megpróbálták elérni a Magyar Párt nemzetiszocialista szellemű átszervezését és a szélsőjobboldali radikalizmusuk miatt eltávolított funkcionáriusok visszavételét, de próbálkozásuk nem járt sikerrel, ezért a nyilasok eszméit képviselő magyaroknak el kell szakadniuk Esterházyéktól. Jellemző, hogy a nemzetiszocialista beállítottságú magyarok sokkal inkább rokonszenveznek a Deutsche Partei-jal, mely állítólag szívesebben látná partnerként a Nemzetiszocialista Magyar Pártot, mint Esterházyt. A szlovákiai magyar nemzetiszocialisták követelései részben azonosak voltak a Magyar Párt követeléseivel, ám például a Magyar Házak építésére szánt pénzt inkább a szlovákiai magyarok egzisztenciális helyzetének a javítására fordítanák. Követeléseik között szerepelt még magyar iskolaügyi és kulturális osztály létrehozása az iskolaügyi minisztérium keretén belül, a Szlovákiai Magyar Kulturális Egyesület tevékenységének újbóli engedélyezése, mindennapi magyar adás a rádióban, a Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság tevékenységének a felújítása (a társaságot még a Csehszlovák Köztársaság első elnökének, T. G. Masaryknak az ösztönzésére hozták létre); azt kívánták, hogy a magyar nemzetiségű dolgozókat magyar munkaadók foglalkoztassák, a munka nélküli magyarokat természetbeni juttatásokkal is támogassák, hozzanak létre szövetkezetet a szegénysorsúak ruházására (szándékuk szerint itt csak magyarok dolgoztak volna) stb. Elképzeléseik szerint a szlovákiai magyarok önálló jelölőlistára szavaztak volna, saját lapot akartak kiadni, fel akarták állítani a magyar népcsoport államtitkárságát, s a magyarság számarányának megfelelő számú képviselőt akartak küldeni a parlamentbe. Követeléseik között szerepelt még a magyar nyelv hivatalos nyelvként való használata Pozsonyban, a magyar nemzetiségű dolgozók arányos részvételének a lehetősége a munkanélküliség következményeinek mérséklését célzó időszakos közmunkákban, a magyarországi „testvérlapok" behozatalának az engedélyezése, a párt zászlajának és jelvényének szabad használata, a magyar nyelv tanszékének felállítása a pozsonyi egyetemen, valamint az, hogy a magyarok az egyharmadát alkothassák a különböző hivatalos testületek dolgozóinak. A párt a nemzetiszocialista világnézet alapján állt volna, legfontosabb célkitűzései között a szervezők a szlovákiai magyarság érdekeinek a képviseletét, a nemzetiségi jogok biztosítását, s nem utolsósorban a szlovák és a magyar nemzet közötti baráti viszony elősegítését említették. Szavaik szerint a Nemzetiszocialista Magyar Párt a két nemzet között „mint összekötő kapocs kíván működni". A párt vezetősége a tervek szerint a következőképpen alakult volna: az országos vezér, a helyettese, a központi főtitkár és az országos tanács alkották volna a „vezérkart". A különböző ügyek intézése a kulturális ügyosztály, a gazdasági ügyosztály, a szociális, a testnevelési, a sajtó- és propaganda-ügyosztály feladata lett volna. Az alakuló ülést 1939. május 16-ra tervezték, de erre végül is a hivatalok elutasító magatartása miatt nem került sor. Meg kell jegyeznünk, hogy a különálló párt létrehozására törekvő nyilasok a jelek szerint nem alkottak számottevő és befolyásos csoportot, és — legalábbis eddig — nem kerültek elő olyan adatok, amelyek nagyobb arányú nyilas párti szervezkedésre vagy mozgolódásra utalnának. Mint azt már hangsúlyoztuk, Esterházy álláspontja a nyilasokkal szemben elutasító volt. A már idézett 1939. április 6-i nyilatkozatában a nemzetiszocializmus eszméinek az elutasításán kívül nyomatékosan hangsúlyozta azt is, hogy aki a