Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

G. Kovács László: Magyarok Szlovákiában (1939-1945)

MAGYAROK SZLOVÁKIÁBAN (1939—1945) 49 választották az Egyesült Magyar Párt elnökévé, s 1939 és 1944 között is ő volt — megszakítás nélkül — a Magyar Párt vezetője. Ő állt a központi pártvezetőség élén, elvi állásfoglalásai jórészt a párt egészére vonatkoztak, bár — mint a későbbiekben látni fogjuk — nem mindegyik párttag értett egyet Esterházy irányvonalával. Párttag az lehetett, aki szlovák állampolgársággal rendelkezett, hivatalosan is magyar nemzetiségűnek vallotta magát, és aláírta a belépési nyilatkozatot, ami annyit jelentett, hogy hajlandó elfogadni a párt programjában lefektetett alapelveket, aláveti magát a szabályzatnak, rendszeresen fizeti a tagdíjat, és „vállalja azt a munkát és áldozatot, amelyet a párt minden tagjától megkövetel". „A felvételről a párt kerületi elnöke döntött, a helyi szervezet elnökének véleménye, valamint a két ajánló aláírásával ellátott belépési nyilatkozat alapján. A tagoknak joguk volt részt venni a párt gyűlésein, különböző rendezvényein, s ügyes-bajos dolgaik intézésében igénybe vehették a pártszervek segítségét. Kötelességeik közé tartozott a párt programjának követése, a pártfegyelem maradéktalan betartása, s nem utolsósorban a tagsági díj pontos kifizetése. A párt struktúrájának legfontosabb elemét a helyi szervezetek jelentették, ezek együttesen alkották a kerületi szervezetet, a kerületi szervezetek pedig az országosat. A pozsonyi helyi szervezetnek a kerületi szervezeteket megillető hatásköre volt. Helyi szervezet ott működhetett, ahol a magyar lakosság arányszáma elérte az összlakosság 5 százalékát. Ezekben az esetekben a megyei főnök adott engedélyt a pártszervezet létrehozására. Ha ez a feltétel hiányzott, akkor a belügyminiszterhez kellett engedélyért folyamodni. Ezek a feltételek azonban csak az újonnan alakítandó helyi szervezetekre vonatkoztak, egy 1942 januárjából származó rendelet értelmében. Ahol a helyi szervezet már 1942 előtt megalakult, s legalább húsz taggal rendelkezett, ott nem volt szükség külön engedélyre. A helyi szervezetek feladatai közé tartozott a szóban forgó község magyar nemzetiségű lakosainak tömörítése, érdekeinek képviselete, szükség esetén gondoskodott a jogorvoslásról is, ezenkívül pedig évente legalább egy alkalommal taggyűlést kellett tartania, amelyen a jelenlévők megválasztották a helyi szervezet vezetőségét s meghallgatták az elnökség beszámolóját. A helyi szervezet vezetőinek fontos feladata volt a felsőbb pártszervek utasításainak végrehajtása és a közélet jelenségeinek megfigyelése, hogy ezekből megfelelő következtetéseket vonhassanak le, esetleg a felsőbb pártszerveket tájékoztathassák róluk. Ellenőriznie kellett továbbá a tagok hűségét a párt iránt, valamint azt, hogy betartják-e a párt programját. A helyi szervezet elnökét a kerületi elnök meghallgatását követően maga a pártelnök nevezte ki. A felsőbb pártszervek irányában ő képviselte a helyi szervezetet, kötelességei közé tartozott a taggyűlés összehívása, a választások előkészítése, évente legalább kétszer össze kellett hívnia a helyi pártvezetőséget, továbbá az ő feladata volt a helyi szervezet évi költségvetésének megállapítása, a tagok nyilvántartása, a hatáskörébe tartozó ügyek pontos intézése, s amennyiben azt a lehetőségek megengedték, különböző szakosztályok létesítéséről is gondoskodnia kellett. Ami a kerületi pártvezetőséget illeti, lényegében ugyanezeknek a feladatoknak kellett eleget tennie. A kerületi elnök is a pártelnöktől kapta kinevezését hároméves időtartamra, kötelességei azonosak voltak a helyi szervezet elnökének kötelességeivel, természetesen a kerület viszonylatában. A pozsonyi helyi szervezet elnökét ugyancsak a pártelnök nevezte ki három évre, és hatásköre megegyezett a kerületi elnökök hatáskörével. A Magyar Pártnak tizenkét kerülete volt, s az ezek élén álló kerületi elnökök számítottak