Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Szarka László: Állami és nemzeti integrációs tényezők a dualizmus kori magyarországi szlovák társadalom fejlődésében

24 SZARKA LÁSZLÓ elvezettek az adott etnikai régiókon, egyszersmind államkereteken túlmutató nemzeti egységesülés irányába. Szlovák esetben ezt a változást részben a rutén régió iránti — 1910-es évek elejétől dokumentálható — érdeklődés, de mindenekelőtt a csehszlovák egység viszonylag lassan, de mégis egyre nagyobb mértékben teret nyerő gondolata, valamint a szlovák etnikai régió földrajzi-közigazgatási régióként („Tátrától a Dunáig") való kibővített átértelmezésének ismételt felbukkanása jelzi. A szlovák nemzetiségi regionalizmus a hasonló magyarországi román és délszláv mozgalmak árnyékában maga is eljutott a központi kormányzattal való szakítás, a magyar államkeretekből való kiválás gondolatáig. A politikai és grammatikai asszimiláció által megosztott és megfogyatkozott szlovák nemzeti értelmiség szerkezete a kor követelményeinek megfelelően korszerűbbé vált, és legjobbjai — nem utolsósorban a magyar progresszió közeledési kísérleteinek hatására — felismerték a magyar nacionalizmus mögött meghúzódó korlátolt osztályérdekeket s átmenetileg belátták a „nacionalizmusra nacionalizmussal" jelszó elhibázottságát. Ámde mert a szlovák társadalmon és szlovák régión belül számukra kínálkozó vezető szerep megszerzésére sem a magyar progresszióval, sem pedig a magyar kormánnyal való együttműködés nem kínált teljes értékű megoldást, s a szlovák nemzeti mozgalom a látványosan megismételt együttműködési felajánlkozások mögött felismerte a másik alternatívához elvezető út lehetőségeit is. Jegyzetek 1/ Saját nemzetiségi régiójukat így határozták meg az 1861. évi turócszentmártoni szlovák Memorandum szerzői: „Szükséges, hogy nemzetünk individualitása azon a területen, melyet a mint egy szakadatlan tömeg valósággal elfoglal, egy, a megyék határainak nemzetiség szerinti kikerekítésével alakítandó felső-magyarországi szláv kerületben (hornouhorské slovenské okolie) elősmerve s személyesítve legyen." A szlovák Memorandum hiteles magyar szövegét közli: Kemény G. Gábor (szerk.): Iratok, a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában I—VI. Budapest 1952, 1, 32. Az etnikai régiónak a szlovák nemzeti területtel, azaz Szlovákiával (Slovenskóval) való azonosítása azt jelentette, hogy a szlovák többségű Trencsén, Árva, Turóc, Zólyom, Liptó, Szepes és Sáros megyékhez „a nemzetközi vonal (azaz a nyelvhatár — Sz. L.) által átmetszett Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Gömör, Torna, Abaúj és Zemplén megyéknek szlávok által lakott részei"-vel kiegészített disztrikt autonómiája volt a szlovák politikusok célja. A szlovák nemzetiségi régió értelmezéséről 1. Szarka László: The Dimensions of Small Nation Identity: Slovakia as a Nationality region of Pre-1918 Hungary. In: Lemberg, Hans Litsch, Karel Plaschka, Richard Georg, Ránki György (Hrsg.): Bildungsgeschichte, Bevölkerungsgeschichte, Gesellschaftsgeschichte in den böhmischen Landern und in Europa. Festschrift für Jan Havránek zum 60. Geburstag. Wien-München 1988,179—190. 2/ A nemzetiségi adatok nyelvhatár szerinti különválasztását még nem végeztük el. A közölt arányok a többségi járások szerint történt 1918 végi szlovák autonómiatervezet adatai alapján készültek. A tervezetet legrészletesebben A Nap című budapesti napilap 1918. december 1-i száma ismerteti: Hatvanhét felvidéki járásban a tótok látják el a békekötésig a közigazgatási A Nap, XV. 1918, 252. sz. 1—2. 3/ A régión kívül élt szlovákokról 1. Sveton, Ján: Slováci v Madarsku. Príspevky k otázke štatistickej maďarizácie. Bratislava 1942. 4/ A nemzetiségi törvény szövegét közli Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez. I. m. 162—167. 5/ Beksics Gusztáv, a korszak liberális nemzetiségpolitikai irányzatának ideológusa így írt az asszimiláció két fajtájáról: „Ennek (a politikai asszimilációnak — Sz. L.) értelme az, hogy a haza földjén lakó különböző fajok és nemzetiségek grammatikájuk feláldozása nélkül csatlakozzanak a magyar fajhoz s azon feladatok megoldásához, melyekért ez küzd. Addig állandóan hézag lesz nemzeti és állami konszolidációnkban, amíg jelentékeny fajok fognak létezni a haza területén, amelyek legalább e politikai asszimiláció által nem fűződnek összes érzelmi s érdekszálaikkal a magyar fajhoz." Beksics Gusztáv: A magyar faj terjeszkedése és nemzeti konszolidációnk különös tekintettel a mezőgazdaságra, birtokviszonyokra és a népesedésre. Budapest 1896, 3.