Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
Fogarassy László: Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. században
126 FOGARASSY LASZLO annyi szavazatot Pozsonyban, mint ezen a választáson. Az összes szlovák szavazónak több mint kétötöde szavazott rá, ha figyelembe vesszük, hogy a cseh szavazatok túlnyomó része és az izraelita szavazatok nagyobbik fele a csehszlovák listára esett. A három német pártra esett szavazatok közül a kárpátnémetek pártjára közel 89% esett, a német keresztényszocialisták és szociáldemokraták nem is jutottak be a városi képviselő-testületbe. Az egyetlen magyar párt a szavazatok egyhatodát szerezte meg, mert olyanok is szavaztak rá, akik a népszámlálás alkalmával szlovák, német vagy zsidó nemzetiségűnek voltak beírva. A zsidó pártok közös listájára valamivel több szavazat esett, mint amennyinek a népszámlálás eredménye alapján jutnia kellett volna. A kommunista párt súlyos választási veresége dacára azért szerzett három mandátumot, mert a német szociáldemokratákkal kapcsolta össze a listáját, így egy-egy szlovák, magyar és német anyanyelvű képviselőt küldött a városházára. Ján Rob Poničan memoárjában azt állítja, hogy ezúttal a kommunistákra csak szlovákok szavaztak, ami teljesen légből kapott állítás, mert egy mandátumra elegendő magyar és német szavazatot bőven kaptak. Amikor emlékezéseit közzétette, nem volt ildomos írni a koncepciós perekről, amelyek a harmincas évek közepén a Szovjetunióban lezajlottak és a III. Internacionálé híveit elkedvetlenítették. De a Singer-féle antifasiszta szövetség sem kapott annyi trockista és magyar szociáldemokrata szavazatot, hogy legalább a listavezető megőrizze a helyét a városházán. Ha ezen elvetélt kísérlet helyett inkább aktivista listát nyújtottak volna be a kormánytámogató pártok magyar tagozatainak koalíciója gyanánt, ez pár mandátumot megszerzett volna olyan szavazatokkal, amelyek akkor a Singer-csoportot és a csehszlovák közös listát gazdagították. A Gajda-párt volt e választás legnagyobb vesztese: ez és három további töredék összesen csak 485 szavazatot kapott. Mivel a városi képviselő-testületnek kormánytól függő kinevezett tagjai is voltak, a többség a kormánypártok oldalán állt. A politikai változások folytán a képviselő-testület működését felfüggesztették, és a város élére kormánybiztost neveztek ki egy tanácsadó testülettel, amelynek szlovák, német és magyar tagjai is voltak. 1930 viharos őszének történelmi eseményei Pozsonyt is érintették, mert amikor a német hadsereg október 9-én Ligetfalura bevonult, azzal együtt Pozsony város határának dunántúli részét és a Főrévhez tartozott Zabos települést is megszállta. Ezzel a város lakossága 362 fővel csökkent. Az első bécsi döntés Pozsonyt meghagyta Csehszlovákiának azzal, hogy szlovák, német és magyar lakosai egyenlő jogokat élveznek. Ezzel az államfordulat után beköltözött cseheket hallgatólagosan kizárták a város ügyeinek intézéséből, a zsidók pedig a fasizálódó rendszerben elveszítették politikai jogaikat. Mivel a csehek mellőzése azzal az indokkal történt, hogy csak szlovákiai tartományi illetőségűnek lehet Szlovákiában választójoga, ezen az alapon ki kellett volna zárni a beköltözött szudétanémeteket is. Ez azonban nem történt meg, mert a bennszülött németekkel egyenrangúnak minősültek. (A Deutsche Partei führerje is szudétanémet volt, aki pártja vezetésében is a pozsonyi németekkel szemben a szudétanémeteknek kedvezett.) A pozsonyi magyarok egyenjogúsítása a bécsi döntés szellemében nem történt meg, sőt a Szlovák Állam alatt a város vezetéséből is végleg kiszorultak. A németek itteni biztosított pozíciójukat 1945 áprilisáig megőrizték. Az újsághír szerint 1938 júniusában 673 városházi tisztviselő közül 567 csehszlovák, 62 magyar, 41 német és 3 orosz nemzetiségű volt, a 181 szerződéses alkalmazottból pedig 166
