Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések

Szabó Károly: A magyar-csehszlovák lakosságcsere története dióhéjban

A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK LAKOSSÁGCSERE 111 létminimumnak, az ingóságokért járó „ex aequo et bono" kártérítési összegek, a nemzeti gondnokságok okozta károk megtérítése és a zárolt betétek stb. átutalása.) A magyar igényekkel szemben a csehszlovák kormány követelései a következők voltak: — az 1930. április 28-án Párizsban kötött egyezmény szerint a/ az átengedett területen a vasútvonalakhoz tartozó gördülő anyag pótlása, b/ a Tanácsköztársaság hadműveletei okozta károk megtérítése (fizetendő 1944-től 23 éven át!) — az 1947. február 10-én becikkelyezett békeszerződés alapján a/ 30 millió dollár jóvátétel, b/ a csehszlovák vagyonokban esett károk megtérítése, — a Magyarországon levő, államosított csehszlovák tőkevagyon ellenértéke. A követelések elszámolását illetően az egyezmény VII. cikke kimondotta: „a kölcsönös követelések kiegyenlítése — a Magas Szerződő Felek között — az erre a célra létesített vegyes bizottság tárgyalásai eredményeképpen fog megtörténni". A magyar—csehszlovák pénzügyi és gazdasági vegyes bizottság 1949 tavaszán össze is ült. Hosszú tárgyalások után arra az eredményre jutottak, hogy a kölcsönös követelések értékkülönbözete kisebb annál, mintsem érdemes lenne azokat hosszabb munkával meghatározni. Azokról kölcsönösen lemondanak, azokat kölcsönösen kiegyenlítettnek tekintik. Az erről szóló jegyzőkönyvet Csorbatón 1949. július 25-én írták alá (magyar részről An tos István pénzügyminiszteri államtitkár, csehszlovák részről Vladimír Clementis, csehszlovák külügyminiszter), mely így a „Csorbatói jegyzőkönyv" címen került be a történelembe. Budapest, 1986. február 27-én Dr. Szabó Károly az egykori pozsonyi magyar meghatalmazott helyettese EGY MEGJEGYZÉS A Mozgó Világ 1987/11. számában közölték Károlyi Mihálynak Jászi Oszkárhoz írt levelét, melyet Károlyi 1946. szeptember 6-ával keltezett. E levélben olyan állítások vannak, melyek arra alkalmasak, hogy a magyar közvéleményt tévesen, a történelmi ténynek meg nem felelően informálják. A levélben ez áll: „A svábokkal szemben folytatott politikájukat is a legnagyobb mértékben helytelenítem. Kiűzés helyett jobb lett volna a volksbundistákat 10 évre megfosztani választójoguktól és az adminisztrációban való részvételtől. Ehelyett most az történik, hogy a kiűzött svábok helyébe beültetik a szlovenszkói magyarokat. Más szóval (!) fasiszták helyett szlovákiai magyar fasisztákat ültetünk be a földbe." A fenti állítás Károlyi teljes tájékozatlanságára utal és ellentmond a történelmi tényeknek, az igazságnak. (A „jegyzet" 8. pontja utal arra, hogy a levélből a szovjet hadseregre vonatkozó 7 gépelt sor kimaradt, sajnos a felvidéki magyarságot rágalmazó rész nem.) Ti. Károlyinak 1946. szeptember 6-án már illett volna tudnia, hogy a sváboknak Magyarországról való kitelepítését nem a magyar, hanem a csehszlovák kormány kezdeményezte, illetve terjesztette a potsdami konferencia (1945. júl. 17—aug.2.) elé, azzal a céllal, hogy az általuk