Új mindenes gyűjtemény 10. 1993 – Társadalomtudományi értekezések
Szabó Károly: A magyar-csehszlovák lakosságcsere története dióhéjban
A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK LAKOSSÁGCSERE 107 baloldali Sarló-mozgalom kimagasló egyéniségeit, Szalatnai Rezsőt, Peéry Rezsőt, Kovács Endrét, Vass Lászlót, Dobossy Lászlót, Horváth Ferencet, s nem utolsósorban a nagy humanista pedagógust, Krammer Jenőt. A LAKOSSÁGCSERE LEBONYOLÍTÁSA A csehszlovák fél az 1946. augusztus 26-án átadott névjegyzékben szereplők közül kijelölte azokat a családokat, akiket a Magyarországból áttelepülő szlovák családok ellenében ki akart cserélni. Az ikresített névjegyzékeket a pozsonyi magyar meghatalmazott kapta meg, aki az értesítést azon nyomban kiküldte. Figyelmeztette az áttelepülőket, hogy vagyonleltáruk felvétele céljából vagyonösszeíró vegyes bizottság (1 szlovák, 1 magyar taggal) fogja őket felkeresni. A leltár hitelességét bizonyítandó a telekkönyvi kivonatokat mutassák be, valamint azt is, hogy az 1945-ös pénzváltás után zárolt betétjükön mennyi maradt. Kérte az áttelepülőket, hogy készpénzüket pénzbeszedői kezébe — nyugta ellenében — adják le, mert csak az így leadott készpénzükért kapják meg az első magyar határállomáson annak ellenértékét. (Eleinte 100 Kés-ért 15, később 18 forintot kaptak, 1948 novembere után már csak 11-et). Az így lefizetett koronaösszegek egy részét költségeinek fedezésére a pozsonyi magyar meghatalmazott használta fel, másik részét a Csehszlovák Nemzeti Bank transzfer „A" számlájára befizette. Ezt az összeget a magyar állam áruvásárlásra használhatta fel. Később megkapták a második értesítést, melyben a meghatalmazott azt is közölte, hogy milyen napon, mely vasútállomáson fog megtörténni a berakodás. A felfuvarozást Mateosz és Mogürt kocsik végezték. A prágai megegyezés értelmében az első ütemben 3000 család települt át. Közben eredményesen folytak a kormánydelegációk tárgyalásai is, melyek a pöstyéni jegyzőkönyvvel zárultak. A felek megegyeztek abban, hogy az áttelepülők által birtokolt földek összterjedelme nem haladhatja meg a fejenkénti 2,37 kat. holdat. Megállapodtak a társadalmi rétegződésben is. A kijelöltek 67,7%-a legyen földműves, 14,5%-a iparos, 3,4%-a kereskedő, 3,9%-a értelmiségi és 10,6%-a egyéb foglalkozású. A háborús bűnösök átvétele ügyében — ami a jogerős ítélet meghozatalának határidejét illeti — azonban sehogy sem tudtak egyezségre jutni, s így a 25. §-ban úgy egyeztek meg, hogy az ENSZ főtitkárát döntőbíró kijelölésére felkérik. A felkérésből nem lett semmi. S miközben naponta gördültek át a magyar határon a magyarokat és áruikat szállító szerelvények, a Szlovák Telepítési Hivatal, ellentétben a pöstyéni jegyzőkönyv 25. §-ával, 1947 nyarán megkezdte a háborús bűnösök egyoldalú áttelepítését. 82 személyt adtak át a magyar belügyi szerveknek, akik közül azonban csak 52 személyt ítéltek el 1946. május 15-ig. Erélyes magyar tiltakozásra az akciót hamar lefújták. A paritásos csere azonban folyamatos volt. Kisebb-nagyobb incidensek mellett, melyek főleg az áttelepülők által felvásárolt áruk átvitele körül zajlottak, 1947. december 20-ig tartott, amikor is a felek téli szünet tartásában megegyeztek. Egyben kijelölték azt az egy-egy tagból álló magyar—csehszlovák vegyes bizottságot, melynek az lett a feladata, hogy értékelje az 1947-es népcserét. Értékelje abból a szempontból, miként tartották be az egyezményt, a vegyes bizottsági véghatározatokat, a pöstyéni jegyzőkönyv határozatait. Ami a népcsere személyi mérlegét illeti, az a következőképpen volt összeállítható:
