Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Fehérváry Magda: Egy néphitelem (szemverés) emlékei a csicsói néphagyományban

SZEMVERÉS A CSICSÓI NÉPHÁGYOMÁNYBAN 95 A hagyományos népi kultúra egyik összetevőjeként számon tartott néphit némely eleme napjainkig megőrződött az emberek tudatában. Ma a népi hitvilág leggazdagabb területe a rontásnak nevezett ártó célú cselekvés. Falvainkban számos idős ember még személyes élményeként beszél a rontásról, ami jelzi a mindennapi életükben egykor betöltött fontos szerepét. A rontás legáltalánosabb módjának a nézéssel való rontást, a szemverést tartják. Dolgozatunkban a szemverésnek, mint az egész Európában ismert irracionális rontóeljárásnak, a rövid keresztmetszetét szöveggyűjteménnyel kiegészítve mutatjuk be, recens anyag alapján Csicsóról. A dolgozat megszületéséhez nagy segítséget nyújtott Bödők Erika mérnök, csicsói lakos, aki hely- és emberismeretével nagymértékben segítette az 1980-ban és 1988-ban végzett gyűjtőmunkát. A vizsgált település Csallóköz alsó részén, a Nagy-Duna közelében terül el. Lakosainak száma jelenleg több mint másfél ezer, túlnyomórészt magyar anyanyelvű. Századunk első felében a többségében református vallású lakosság fő megélhetési forrása — a halászat, a dunai hajózás és az állattartás háttérbe szorulása után — a földművelés lett. Jelenleg munkalehetőséget elsősorban a helyi földműves-szövetkezet nyújt, de sokan, főleg a fiatalok a járási székhelyen, Komáromban vállalnak ipari munkát vagy a szolgáltatásokban helyezkednek el. Az évszázadokig puritán református hitben élt csicsói lakosság körében az egyházi tanokkal párhuzamosan gazdag népi hiedelemanyag is hagyományozódott. Adatgyűjtésünk tanúsága szerint a szemverésre vonatkozó hiedelmek századunk első felében még általánosan ismertek voltak Csicsón. Itt a szemverést „ígízís"-nek nevezik, amely szó a Magyar Néprajzi Lexikon (IV. Budapest 1981. 636.) szerint inkább a magyar nyelvterület keleti részén használatos. A fenti lexikon szerint a nyelvterület nyugati részén a nézéssel való rontás megnevezésére a „szemverés" kifejezés általános. Csicsón is ismerik a „szémverís" szót, de azt nem tartják népies kifejezésnek. A szemverés a többi rontási módtól abban különbözik Csicsón, hogy azt sosem boszorkány hajtotta végre, hanem olyan élő, ismert ember, akár rokon vagy szomszéd, akit nem tartottak boszorkánynak, csak azt mondták rá, hogy „ver a szeme", „árt a szeme" vagy „valami delejéssíg van a szémibe". A falu közössége szerint szemmel verni, „ígíznyi" elsősorban az összenőtt szemöldökű, szúrós tekintetű nők és férfiak tudtak. Ok már úgy születtek, hogy árt a szemük, de e hatalmuk csak felnőtt korukban került nyivánosságra, ugyanis akkorra váltak kíváncsivá („bámultak még" valakit vagy valamit) és dicsérték meg a jól megnézett személyeket és állatokat. Gyermekként a többi gyermekhez hasonlóan nem figyeltek ezekre. Nézésükről azt tartották, hogy az olyan erős, hogy a „szemük sugara a hátgérincvelőt sütötte meg". Azoknak a felnőtteknek is ártott a szemük, akik fáradt szemmel nézték meg a kisgyermekeket vagy az állatokat. A fáradt szem ereje azonban nem volt olyan erős, hogy annak komolyabb következménye lett volna. Volt, aki nem ismerte el a ráruházott rontó hatalmat, de a közösség akkor is tartott tőle és haragudott rá. Ez abban nyilvánult meg, hogy igyekeztek őt távol tartani a lakóháztól és a gazdasági udvartól, ami azonban az illető kíváncsi természetéből adódóan általában nem sikerült. Aki elismerte, hogy „ver a szeme", az maga tette meg a szükséges óvintézkedéseket, vagy azok megtételére figyelmeztette az érintetteket. A hit szerint a nézéssel való rontás szándékos vagy akaratlan is lehetett. A ritkán előforduló szándékos szemverés a harag, az irigység vagy a bosszú kifejezése volt. Az akaratlan szemverésről azt tartották, hogy e hatalmáról nem tehet az illető, de a háta mögött gyakran felrótták neki, hogy nem kerülte el a rontási alkalmat. A szemverés elsősorban a gyenge, védtelen élőlényekre: a kisgyermekekre, a csikókra, a borjúkra, a bárányokra, a malacokra, a kislibákra, a kiskacsákra és a kiscsibékre volt hatással, de hittek a kovász nézéssel való megrontásában is. A kisgyermekeknél a szemverés jele, illetve következménye, a hit szerint, a hosszú ideig tartó