Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Vargáné Tóth Lídia: A termelés és fogyasztás összefüggései Nyékvárkony népi táplálkozásában

80 VARGÁNÉ TÓTH LÍDIA Az állati eredetű anyagok a népi táplálkozásban Az állattenyésztés a XX. század első évtizedeiben már belterjesnek mondható. A kezes, illetve félszilaj tartás figyelhető meg. Mindkét községben naponta hazahajtották a disznókondát és tehéncsordát. A közbirtokosság legelőjére Nyéken pl. egy magyar hold bennevaló után egy állatot lehetett kihajtani, a többiért fizetni kellett. Ez volt az ún. fűbér. Várkonyon volt kinn háló csorda, ami növendékekből és ökrökből állt. Tehenet csak akkor vittek ki, ha otthon volt helyette másik. Május elsejétől késő őszig voltak kinn az állatok a legelőn a pásztorok felügyelete alatt. Kollátot készítettek, oda hajtották az állatokat éjszakára. Mindkét faluban — Csallóköz többi falujával összehasonlítva — tekintélyes mennyiségű állatállomány volt. Különösen sok a szarvasmarha és sertés. Az ökröknek a vonóerejét használták fel. Tehenet, kivéve a legszegényebbeket, nem igáztak. Haszonvétel szempontjából a tehenek haszna kettős. Tejüket felhasználták a táplálkozásban, a borjakat pedig értékesítették. A malacokat néhány kivételével szintén eladták. A baromfiak nagy része is áruként szolgált. A paraszti gazdaságokban jelentős még a tojáshaszon, valamint a liba-, és kacsatoll felhasználása. A lovak szaporulatát is eladták. Egyéves csikóért a régi cseh időben 1000 Kč-t adtak, a 30-as években egy ökörért kb. 6000 Kč-t fizettek, a magyarok alatt (1938—1945) 600—700 P volt az ára. Egy-két éves borjúért már 1500 Kč-t el lehetett kérni a 30-as években. Ugyanekkor egy hízó sertés 500—600 Kč-ba került. Az összehasonlítás kedvéért jegyezzük meg, hogy egy magyar hold földet 5000 Kč-ért lehetett vásárolni, a csirke darabja nyáron 8, egyébként 10 Kč volt. Négy kg-os kacsáért 40 Kč-t, jól kitömött libáért 70-80 Kč-t adtak. A baromfiak eladásából fedezték a háztartásbeli apróbb kiadásokat, néha a bérleti díjat is kifizették belőle. A baromfi és tojás eladásából befolyt összeg a háziasszony kezében összpontosult, az állatok és gabona értékesítéséből származó pénzösszeggel a gazda gazdálkodott. A paraszti gazdaságok igyekeztek a szaporulatból jelentősebb összegekhez jutni. „Borjúra gazdákottunk, nem tejre, de még sokká több pízt ösze léhetétt vóna szénnyi belülle" — mondja Kósa R. A jószágot a környező vásárokon adták el, vagy házaló kereskedők vették meg. Figyeljük meg Kósa Rudolf szüleinek gazdaságában az állatállomány összetételét. A faluban a közepes gazdák közé tartoztak. Volt két tehenük, két ökrük, egy lovuk, két anyadisznójuk, kb. 30 tyúkjuk egy kakassal. Évente 70-100 csibét neveltek fel, ennek kb. a felét eladták. Az anyadisznó évente kétszer malacozott, alkalmanként hat-tizenkét darabot. Kettőt felneveltek, levágtak, a többit eladták. A két tehén után évente volt két kisborjú, ezeket felnevelték és értékesítették. A fajtakérdést vizsgálva mindkét faluban ugyanazt a képet kaptuk. A szarvasmarha pirostarka vagy szimentáli volt. Magyar fajtával a századfordulótól nem találkoztunk. A tehenek nem voltak nagy tejelők. A takarmányozás sem volt kielégítő. A tejet és tejtermékeket nem értékesítették. Egy tehén átlag 5-6 1 tejet adott naponta (ez függött az évszaktól, takarmánytól stb.). Ennyi elég volt egy öttagú családnak. Ahol több volt a tehén, ott azon igyekeztek, hogy ne egyszerre legyenek hasasok. Hat liter tejből kb. egy liter tejföl lett. A tej zsírossága a takarmány mennyiségétől, milyenségétől és attól függött, hogy borjazás előtt vagy után van-e a tehén. Másfél liter tejfölből lett kb. fél kg vaj. A köpülés fából készült köpüllőben történt. Egy kg túrót pedig kb. 6 1 aludttejből lehetett kihevíteni. Az 50-es években tejcsarnok létesült, ahol 1,50 Kč volt a tejnek literje. Az értékesítési lehetőség hatására megjavult takarmányozás elősegítette, hogy 10 liter lett a tejhozam. A felét eladták, a másik felét házi használatra meghagyták. A tejet fogyasztották forralva vagy nyersen reggelire, uzsonnára, vacsorára. Készítettek belőle tejeskávét is. A kávé lehetett pirított, ledarált árpából, rozsból vagy cigóri répából. A 40-es években