Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Vargáné Tóth Lídia: A termelés és fogyasztás összefüggései Nyékvárkony népi táplálkozásában

NYÉKVÁRKONY NÉPI TÁPLÁLKOZÁSA 77 Fonott kalács sütés előtt kemencében megsütötték. A megsült málélepényeket összeragasztották, majd a leveleket leválasztották a máléról. Az így elkészült étel több napig elállt, élvezhető volt. Az asszonyok szívesen fogyasztották a fonóban, ahová a kötényzsebükben vitték. A görhöny szintén kukoricaliszt felhasználásával készül, de tejjel forrázzák le, és cukrot adnak hozzá. Néhány órai állás után zsíros tepsiben kisütik. A kőttís készítése előtt rozsot és búzát csíráztatnak. A rózsaszín csírákat összemaricskúják, szitán áttörik, levéhez vizet öntenek és kenyérlisztet adnak, hogy csuszasűrűségű legyen. Ezt a masszát fazékba öntik, és kemencében megsütik. Gyakran több asszony összefogott, hogy csak egy kemencét kelljen kifűteni. Ma villanysütőben sütik. Előfordult, hogy sülés közben a kőttés kifutott az edényből. Ennek elkerülése végett nádszálakat szúrtak a masszába. Sok vitamint tartalmaz (E, D stb.). A kőttés kifejezetten nagyböjti eledel. A kásák, pépek, kevert lepények a téli időszak ételei. Nyáron nem készülnek, mert a kukoricaliszt hamar megkeseredik. Télen viszont hetente háromszor is fogyasztottak ehhez az ételcsoporthoz tartozó ételt. A kásafélék gyakorisága, kedveltsége a két községben gyors elkészíthetőségükben rejlik, és abban, hogy készítésükhöz minden nyersanyag rendelkezésre állt a téli időszakban. A régi nyersanyagot felváltotta az új, csak a készítési mód maradt ugyanaz. Az 50-es évekig ragaszkodtak azokhoz a nyersanyagokhoz, amelyeket otthon a gazdaságban megtermeltek, a szövetkezetesítés után pedig azok a változatok maradtak fenn, amelyekhez a boltból be lehetett szerezni a nyersanyagot. A Csallóköz területén, néhány kivételtől eltekintve, kevés volt a gyümölcs a XX. századelején, később (30-as évek) már többen ültettek gyümölcsfát. Az volt ugyanis a vélemény mindkét faluban, hogy „úgyse marad még a gyümölcsfa minálunk". Kevés szilva-, dió-, alma-, és körtefa volt. A gyümölcsöt vándor árusok árulták (tótok). Friss és aszalt gyümölcsöt kínáltak. Egy kosár