Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Vargáné Tóth Lídia: A termelés és fogyasztás összefüggései Nyékvárkony népi táplálkozásában
70 VARGÁ NÉ TÓTH LÍDIA A községben a növénytermesztésre és állattartásra kedvezőek voltak a feltételek. Sőt a kis- és középbirtokosok saját földjeikhez bérelhettek is még, mert mindkét határban sok volt a bérelhető földterület (pl. egyházi birtok, nagybirtok). Egy magyar hold haszonbére 250—300 kg gabona volt, amit megegyezés szerint terményben vagy pénzben kellett kifizetni cséplés után. A haszonbér nagysága függött attól is, hányan akarták ugyanazt a területet bérbe venni — ilyenkor azé lett, aki többet ígért érte. Az egyik adatközlő így emlékszik vissza: „Vót, aki annyi fődet větt árěndábo, hogy amikor rossz év vót (pl. 1931), barmot köllött elannyi nekije, hogy a áréndát kifizethesse." A századfordulón viszonylag fejlett volt a mezőgazdaság az Alsó-csallóközi járásban. Ezt bizonyítja a növényfajták sokrétűsége és terméshozama. Az Alsó-csallóközi járásban a felsőhöz viszonyítva nagyobb arányú a búzatermelés, kevesebb a rozs. Ez a jobb minőségű talajjal magyarázható. Jelentősége pedig abban van, hogy az Alsó-Csallóközben intenzívebben használták fel a búzát kenyérlisztként. Míg a Felső-csallóközi járásban 1:1 arányban keverték a búza, illetve a rozslisztet, és gyakori a rozskenyér, addig az Alsó-Csallóközben az arány a búzaliszt felé tolódott el. Nyéken és Várkonyon az egyes gazdák a földjeikből a legnagyobb területet őszi búzával vetették be. Őszi búza, őszi rozs, tavaszi árpa tekintetében a terület átlagai jobbak, mint a dunántúli átlageredmények. A vidéket nem jellemzi monokultúra. Ez vonatkozik Nyékre és Várkonyra is. A gabonafélék mellett kapásokat, takarmánynövényeket érlelt a két község földje. A hüvelyesek és az ipari növények termelése is jelentős volt már a századfordulón. Gyümölcsfában nem volt gazdag a két község. Talán a szilva a leggyakoribb; szerették, mert lekvárjába nem kellett cukor, aszalt formában pedig levesnek és főzeléknek egyaránt fel lehetett használni. Figyeljük meg néhány példán, mekkora volt a két faluban az egyes termények vetésterülete. Kósa R. édesapjának 24 magyar holdja volt. Ebből 18 magyar hold szántó, 2,5 magyar hold közbirtokossági legelő, 1 magyar hold udvar, 3 magyar holdat béreltek. Búzát 6 magyar holdon termeltek. 3,5 magyar holdon árpát, 1 magyar holdon zabot, 1 magyar holdon rozsot, fél magyar holdon burgonyát, ugyanennyin takarmányrépát, 2 magyar holdon kukoricát, fél magyar holdon kölest, két magyar holdon herét, egyen pedig bükkönyt termeltek. Végh János 8 magyar hold búzát vetett, 1 magyar hold rozsot, két magyar hold árpát, két magyar hold kukoricát, fél magyar hold lenděkět (árpa és zab keveréke), 30-40 négyszögöl marharépát; két magyar holdon legelője volt, fél magyar holdra pedig burgonyát ültetett. Babot kukorica közé tett. Bognár Mihályéknak 20 magyar holdjuk volt. Hét magyar holdra búzát vetettek, egy magyar holdon rozsot, két-három magyar holdon árpát, 2-3 magyar holdon kukoricát, fél magyar holdon zabot, ugyanennyin burgonyát termesztettek. Termeltek még kevés lenděkět, a föld végébe pedig kendert ültettek. A bab és a tök megtermett a kukorica között. Valamennyien búzát termeltek a legtöbbet. A magyar fajta búzákat kedvelték, mert bár nem volt bő termő, kitűnő minőségű liszt lett belőle. Ezek a fajta búzák 8-10 q-nál többet magyar holdanként nem teremtek. Rossz évben még ennyit sem. Rozsból 7-8 q körül volt magyar holdanként a terméshozam. Egy magyar hold bevetésére 100 kg vetőmagra volt szükség rozsból. Árpából 8 q termett magyar holdanként. Egy magyar hold bevetésére 100 kg vetőmag szükségeltetett. Példaként ismét Végh János gazdaságát hozzuk fel, amin figyelemmel kísérhetjük, hogyan gazdálkodtak a megtermett jószággal. Nyolc magyar hold búzát termelt. 8 q-s terméshozam esetén 64 q búzája termett. Mivel 1 magyar hold bevetésére 1 q vetőmagbúzára volt szükség, félretett 8 q-t. így maradt 56 q búzája. Fejadagra 2,5 q-t számítottak személyenként. Néhány q-t meghagytak még tartaléknak, a többit értékesítették. Az első republikában a búza ára mázsánként 150 Kč volt. A viszonylag alacsony terméshozamot adatközlőink a fejletlenebb agrotechnikával, a kevés műtrágyával és az akkor használatos búzafajtákkal magyarázzák. (Egy 24 magyar holdas gazdaságban évente csupán 3 q szuperfoszfátot használtak fel.) Ha rossz év volt, mint pl. 1931-ben,
