Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - A tudomány szerepe a csehszlovákiai magyar szellemi életben

ANKÉT 211 alkalmiság és szétszórtság jellemzi. Vannak ugyan olyan hivatásos kutatóink is, akik egyetemeken, kutatóintézetekben dolgozva, intézeti és esetleg állami tervekben is részt vesznek, de az ilyen munkák nagyobb része csak szlovák nyelven jelenik meg. Néhány professzionalista színvonalú önálló kutatónk is van, de a mai magyar nyelvű publikálási lehetőségeink — a lapok és az olvasók befogadóképességének szűkössége következtében — inkább a tudományos népszerűsítésnek, ismeretterjesztésnek kedveznek, s ezáltal a kutatók tudományos igényességére csökkentően hatnak. A szétszórtság és az evidencia hiánya miatt több kutatási ágazatról nincs kielégítő képünk. Az Új Mindenes Gyűjtemény, s részben az Irodalmi Szemle jóvoltából az irodalomtörténeti kutatás mellett a legbehatóbban a történeti és néprajzi kutatási ágazatok személyi állományát és produkcióját ismerjük. A vizsgált helyzet alapján megállapíthatjuk, hogy kisebbségi tudományosságunk korszerű színvonalra való emelését, a szlovák tudományossághoz való közelítését csak a hiányzó tudományos alapintézmények megszervezésével tudjuk elérni. Olyan sürgős és felelősségteljes feladatok ezek, melyeket megfelelő bizottság szintjén kell megtárgyalni, és az illetékes fórumokhoz javaslatként előterjeszteni. A közelmúltban kidolgozott állásfoglalások, és a most folyamatban lévő vizsgálatok figyelembevételével a legfontosabb szervezési feladatokat így lehetne körvonalazni: 1. Központi nemzetiségi intézményként olyan társadalomtudományi intézet létrehozása, mely a hungarológiai kutatás feladatköreit megszervezi, irányítja és belső (s külső) erőkkel végzi. 2. Magyar tudományos könyvtár és tudományos adattár létesítése, a hungarológiai kutatómunka folyamatos bibliográfiai rögzítése. 3. Tudományos folyóiratok létrehozása. 4. Nemzetiségi tudományos ösztöndíjrendszer kialakítása. 5. A magyar nyelvi és irodalmi tanszékeken tudományos részlegek létrehozása. 6. A Nyitrai Pedagógiai Karon a magyar tagozat visszaállítása. 7. A magyarországi egyetemeken való tanulás lehetőségének, a magyar nyelvű iskolák és a kisebbségi tudományos élet érdekeinek megfelelő átszervezése. 8. Országos Magyar Néprajzi Múzeum létesítése. A kisebbségi tudományosság hungarológiai jellegű intézménystruktúrájának javaslatszerű kidolgozása mellett fontos dolog az is, hogy a közönségünknek a tudományos életünkkel való kapcsolata az eddiginél intenzívebb és rugalmasabb legyen. A kívánatos helyzet megalapozását már most meg lehetne kezdeni, s az ehhez szükséges szervezési teendőket én a következőképpen képzelem el: 1. A Csemadok központja mellett létre kellene hozni a hungarológiai kutatásokon kívül eső humán ágazatok és a természeti- és műszaki tudományok magyar művelőinek nyilvántartását (személyes adatok, működési helyek, a tudományos tervekben való részvétel, a publikált tudományos munkák folyamatos bibliográfiai rögzítése stb.). Ezáltal lehetővé válna a nyilvántartott kutatóknak a Csemadok-munkába való bekapcsolása a helyi szervezetekben, művelődési klubokban és szemináriumokon tartott előadások formájában. Meg lehetne fontolni azt is, hogy a Csemadok központja mellett általános tudományos kör létesüljön, s annak vezetősége évenként egyszeri összejövetelen kidolgozná az előadások tervezetét. Mindez nem jelentene nagyobb anyagi megterhelést a Csemadok számára, hiszen a nyilvántartást és az általános tudományos körrel kapcsolatos adminisztratív munkát egy alkalmazott is el tudná végezni. 2. A magyar nyelvű tudományos publikálás és a közönség tudományos érdeklődésének, tájékozottságának fellendítése érdekében végre ki kellene eszközölni azt is, hogy a Szocialista Akadémia keretében megjelenő Természet és Társadalom folyóirat a mostani mutációs jellegéből magyar tudományos életet aktivizáló, és a tudományos élet általános fejlődését tükröző népszerű