Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Czagány Zsuzsa: De modis musicae (A magyarországi zeneelméleti irodalom legkorábbi töredékes emléke)

A MAGYARORSZÁGI ZENEELMÉLETI IRODALOM 17 Az R IX 53 jelezetű lőcsei kódex elülső fedőlapja Az R1X53 jelzetű lőcsei kódex hátsó fedőlapja magasabb szintű elméleti tanulmányozására. Ezt bizonyítja a töredék írásmódja is, amely hanyagsága, pongyolasága ellenére kiírt, rutinos kézírásra vall; s a szerző szerkesztési-fogalmazási készsége, ami meghaladja egy kezdő kisdiák latintudását. Töredékünk tehát minden bizonnyal a lőcsei városi-plébániai iskola „felső tagozatos" diákjának jegyzete volt. A források Megvizsgáltuk a lőcsei traktátustöredék szövegét, szerkezeti fölépítését, fogalmazásbeli sajátosságait, írásmódját, anyakódexének külsejét és tartalmát. Megállapítottuk keletkezésének helyét és idejét, funkcióját és tulajdonosát. Mindez azonban csupán előkészítője volt kutatásunk legfőbb s egyben legingatagabb pontjának: a közvetlen és közvetett források földerítésének. Tanulmányunk elején utaltunk arra, hogy a lőcsei töredék egyetlen ősforrásból való, „egyenes ági" leszármaztatása reménytelen, meddő vállalkozás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy eleve lemondunk minden esetleges rokoni kapcsolat föltárásáról, és beérjük a műnek a korabeli zeneelméleti írásoktól elszigetelt vizsgálatával. Bármilyen nagy is a kísértés, hogy traktátusunkat a lőcsei tanítómester önálló szerzeményének tekintsük, a középkori zeneelméleti irodalom és „szerzői etika" ismeretében be kell látnunk, hogy ez több mint valószínűtlen. A traktátusirodalom hihetetlenül gazdag