Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Gyurgyík László: Ingázás Szlovákiában- adalékok egy társadalmi-gazdasági jelenség megközelítéséhez

INGÁZÁS SZLOVÁKIÁBAN 149 Minden bizonnyal változás következik be az ingázók összetételében, területenként, ágazatonként és társadalmi csoportonként. Az elkövetkező időszakban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, ha nagyon kis mértékben is, de csökkenni fog. Tehát a mezőgazdaság még mindig, ha kis mértékben is, képes lesz bizonyos nagyságú munkaerőt, az egyes területeken uralkodó gazdasági viszonyoktól függően, nélkülözni. Ennek ellenére az ingázók egy töredéke visszatérhet lakóhelyére, elsősorban azok, akiknek szakismereteire igényt tart a mezőgazdaság és a szövetkezeti melléküzemágak. De ne felejtsük el, hogy az ingázók munkahelyükön sokkal több munkalehetőség közül választhattak, mint a községükben. Az iparban foglalkoztatottak száma stagnál, és az itt alkalmazott ingázóké mérsékelten csökken. Jelentős változások a terciális szférában (szolgáltatások, kultúra, egészségügy) várhatók. Valószínű, hogy az itt alkalmazottak a nem túl távoli jövőben a kereső lakosság felét is elérhetik, ez pedig a harmadik szektorban növekvő ingázással jár majd. Az urbanizáció Szlovákiában az 50-es évektől gyors ütemű fejlődést mutat. Ami a további fejlődést illeti, valószínű, hogy kisebb mértékben növekszik a városi lakosság száma, mint eddig. 1980-ban Szlovákia kereső lakosságának 53,9 %-a élt a városokban. A városi lakosság számának növekedése lényegében a természetes szaporulaton kívül három forrásból tevődik össze: a városokba költözés, egyes települések városi rangra emelése, valamint a városok vonzáskörzetébe tartozó szomszédos települések adminisztratív úton történő csatolása következtében. Ezek az urbanizációs folyamatok eddig is az inga-vándorforgalomra mérséklő hatással voltak, s ez, esetleg kisebb mértékben, de a jövőben is folytatódik. Számolhatunk bizonyos, az ingázást serkentő tényezőkkel is. A korábbi évek településfejlesztési gyakorlata, mely a kis községek feljődésére igencsak kedvezőtlenül hatott, bizonyos változásokat mutat. így 1986. január 1-től megszűntek a több mint egy évtizedig tartó, elsősorban a kisebb községeket, pontosabban a nem központi jellegű községeket érintő, magánerőből történő építkezést korlátozó rendelkezések (kivételt csak a körzetközpontok urbanizációs térségeibe eső községek képeznek). Továbbá újból lehetséges, ott ahol van rá igény, és van még megfelelő számú kisiskolás, megnyitni a falusi alsótagozatos iskolákat. Ezek a lehetőségek némiképp mérséklő hatással lehetnek arra a tömeges elvándorlásra, mely az elmúlt évtizedekben a falvakat jellemezte. Ez pedig közvetve szintén az ingázók számának növekedésére ható tényezőként jelentkezik. Az utóbbi időben egyre fontosabb helyet foglal el közgondolkozásunkban a természetesebb környezet, életmód vágya és (esetleges) lehetősége. Talán ennek jegyében tapasztalható a városokba történő nagy beáramlással szemben egy kisebb, szerényebb intenzitású kiáramlás is, elsősorban a nagyvárosokból a városkörnyéki falvakba. A falvakba költözők többnyire megtartják városi munkahelyeiket, és így gyarapítják az ingázók számát. Az ingázás mértékének csökkenése ellen ható tényező a területileg diferenciált, de végső soron egyre romló lakáshoz jutási lehetőségek megnehezedése is. Feltételezhető, hogy hasonló irányban hat a különböző formájú magánerőből történő építkezések növekvő támogatása is. A különböző, sokszor egymással ellentétes irányú hatások eredményét felbecsülni nem könnyű feladat. Feltételezhető a közeli évtizedekben az ingázók arányszámának egy folyamatos, de igen mérsékelt csökkenése. Jegyzetek 1 SČÍTÁNÍ LIDU, DOMŮ A BYTU K 1. 11. 1980. Federální statistický úřad. Vysvětlivky. 2 PAŠIAK JÁN: Človek a jeho sídla. Bratislava 1980. 231-232.