Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Gyurgyík László: Ingázás Szlovákiában- adalékok egy társadalmi-gazdasági jelenség megközelítéséhez

INGÁZÁS SZLOVÁKIÁBAN 147 A bejárás meghatározó jegye, mint már feljebb említettük, a naponkénti munkahelyre történő utazás ténye. Ez különbözteti meg a bejárást a heti, kétheti, havi stb. ingázástól.

6 Az utazás gyakoriságáról all. tábla, a használt közlekedési eszközökről a 12. tábla ad tájékoztatást. Az adatok ezeken is 1970-ből vannak (ugyanazon okból, mint a 10. tábla esetében). Lényegében a hetenkénti és naponkénti ingázás a meghatározó. Amint a táblázatból kitűnik, a nők naponkénti ingázása, bejárása gyakoribb, mint a férfiak esetében, ez a jelenség a nők családon belüli szerepével magyarázható. Az ingázás meghatározó jegyei közé tartozik, hogy az utazás a tömegközlekedési eszközök révén történik. Az adatok rámutatnak a tömegközlekedési eszközök férfiak és nők által történő igénybevételében jelentkező eltérésekre is. A női ingázók aránylag kisebb mértékben utaznak vonattal, illetve vonattal/autóbusszal. Ebben a nők kisebb arányú távolsági ingázásának, illetve nagyobb arányú napi bejárásának van szerepe. A személygépkocsival történő bejárásban megmutatkozó különbség férfiak és nők között — részben kifejezője a nemek közti különbségnek a vezető pozíciók betöltésénél. A bejáró dolgozók a fejletlenebb településről a fejlettebb településre járnak el dolgozni.

7 Ez utóbbi jegy különbözteti meg a bejárókat a kijáróktól. Ok a fejlettebb településről (városból) a fejletlenebb településre járnak ki dolgozni. Többnyire értelmiségiek, adminisztratív dolgozók vagy a terciális szféra alkalmazottjai. Társadalmi szempontból inkább negatív jelenségről van szó, hiszen a városi lakóhelyről a közeli községbe kijáró értelmiségi gyakran kívülállóként éli meg kapcsolatát a falu helyi társadalmával. Munkahelyi feladatain túl (gyakran a gyér közlekedési lehetőségek következtében) nemigen vesz részt a falu mindennapi életében. A falvak értelmiségének egy része a városokba költözött, a most új lakóhelyéről ingázik, jár ki a közeli községekbe, esetleg korábbi lakóhelyére. Ennek a rétegnek a társadalmi szerepe sokkal jelentősebb és több figyelmet érdemel, mint amennyit létszámából következően tulajdoníthatnánk neki. A távolsági ingázók alkotják az ingázók másik nagy csoportját. Esetükben a munkahely és a lakóhely közti távolság nem sokat számít, ezért munkahelyükön, esetleg annak közvetlen környékén ideiglenes lakóhellyel (munkásszállás, albérlet) rendelkeznek, s több-kevesebb rendszerességgel utaznak, látogatnak haza állandó lakhelyükre. Az ingázókkal kapcsolatos negatív előítéletek elsősorban velük kapcsolatosak. Míg a statisztikai adatok elég szűkösek velük kapcsolatban, annál inkább foglalkozik velük a szociográfia s időnként a szépirodalom. Elemzik életmódjuk különböző vetületeit, családi életük, lakáshelyzetük, munkahelyi beilleszkedésük nehézségeit, viszontagságait. Az ingázók egyéb, esetleg átmeneti típusai közül megemlíthetjük a századunk első felére jellemző mezőgazdasági és ipari szezonmunkások tömegeit, ma leginkább az építőiparban foglalkoztatott munkások egy része áll életmódjában a legközelebb hozzájuk. Adalékok az ingázók életmódjához Az előzőekben már említettük, hogy az ingázás problémája iránt nagyobb érdeklődést mutatott az eddigiek során a statisztikai, népesedéstudományi és közgazdasági szakirodalom, mint a szociológia. Ezek a tudományok elsősorban az ingázás olyan jegyeivel foglalkoztak, mint az ingázás távolsága, iránya, az ingázók kor- és társadalmi összetétele, az ingázás gyakorisága, a közlekedési eszközök igénybevétele, az utazás időtartama stb. Az ingázás azon oldalait vizsgálták, melyek számokban