Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések
Gyurgyík László: Ingázás Szlovákiában- adalékok egy társadalmi-gazdasági jelenség megközelítéséhez
INGÁZÁS SZLOVÁKIÁBAN 145 Az inga-vándorforgalom irányát célszerű 3 csoportba sorolni: — ingázás egy járás községei között, — ingázás egy kerület járásai között, — ingázás a kerület határain túl (ide soroljuk a CSSZK és az SZSZK közti ingázást is). A Szlovákiából Csehországba irányuló ingázók száma fokozatosan csökken. 1961-ben 88 ezren, 1970-ben 48 ezren, 1980-ban 43 ezren ingáztak Szlovákiából Csehországba. Fokozatos csökkenésüket befolyásolta a munkalehetőségek bővülése Szlovákiában, egy részük állandó lakhelyét változtatta meg. Emellett, ha nagyon mérsékelten is, növekszik a Csehországból Szlovákiába ingázók száma. Ennek következtében a két országrész közti ingázási különbözet 1970 és 1980 között 43 ezerről 34 ezerre csökkent. Az ingázók nemek szerinti megoszlásában a férfiak aránya többszöröse a női ingázóknak. A cseh és a szlovák területek közötti, viszonylag magas ingázási különbséget nem szabad elhanyagolni az ingázás különböző jellemzőinek elemzésekor, hiszen a Szlovákiába vagy egyes területeire bejárók és a Szlovákiából vagy egyes területeiről eljárók létszáma közti különbséget ezen ingázási különbözet jelenti. Az 1970-es adatokkal összevetve megnövekedett a járáson belüli ingázók aránya. 1980-ban az ingázók több mint 70 %-a lakóhelyének a járása területén dolgozott, ezzel egyidejűleg kismértékben csökkent a kerületen belüli ingázók aránya 15,2 %-ról 14,2 %-ra, és minimálisan növekedett a kerületek közti ingázás 11,2-ről 11,6 %-ra. A Szlovákiából Csehországba irányuló ingázást a fentiek során részleteztük. Lényegesek a különbségek az ingázás ágazatok szerinti megoszlásában, kerületek szerinti bontásban. Pozsony mint Szlovákia fővárosa kerületi pozícióval rendelkezik. Ágazati megoszlása alapvetően különbözik a többi kerületekétől. Jellemző a mezőgazdasági ingázók alacsony aránya, de az ipar ingázóinak aránya is itt a legkisebb. Kiemelkedően magas az építőiparban ingázók aránya. Pozsonyban a többi ágazat ingázók szerinti megoszlása is lényegesen eltér a három kerület megoszlásától. A legnagyobb arányú ingázót a mező- és erdőgazdaságban a Kelet-Szlovákiai kerület, az iparban a Közép-Szlovákiai kerület alkalmazza. Ha az ingázás arányát, célközpontjait vizsgáljuk, akkor a következőket láthatjuk: Szlovákiában a legtöbb ingázó a fővárosban talál munkát, több mint 88 ezer ingázó dolgozik itt. Ez közel 9 %-a az összes szlovákiai ingázónak. A kerületi székhelyekre az ingázók 15 %-a jár be dolgozni. 33 településre jár be az ingázók több mint a fele. Nézzük meg most a jelenséget a másik oldaláról, a községekből történő eljárás szempontjából. Az 1961-es, 1970-es és az 1980-as adatokat nem lehet közvetlenül (abszolút számadatok híján) összehasonlítani, mivel az eltelt 20 év alatt Szlovákiában 3237-ről 2703-ra csökkent a községek száma, 16,5 %-os csökkenést jelent ez. Itt a legjelentősebb tényező a városok expanziója, továbbá a községek adminisztratív összevonása. Az 1960-as és az 1970-es adatok megoszlása hasonló jellegű. Az eddigi ismereteink alapján azt gondolhatnánk, hogy a kisebb községekből eljárók száma minden bizonnyal nagyobb, mint a nagyobb lélekszámú községekből eljáróké. Alapjában véve ez a tendencia érvényes, de a kis, 1000-nél kevesebb lakosú községek esetén bizonyos eltérésekre lehetünk figyelmesek. 1961 és 1970-ben a legkisebb községekből kisebb volt az eljárók százalékaránya, mint a nagyobb községekből. Százalékban kifejezve a legnagyobb arányú ingázást