Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Liszka József: Farsangvégi maszkos alakoskodó felvonulások a Kisalföld északi részén

FARSANGVÉGI FELVONULÁSOK 121 Farsangi maskarák az utolsó tűzrakásnál. Helemba 1986 (Liszka J. felv.) III A fentiekből látható, hogy a szokásanyagban tapasztalható kisebb-nagyobb helyi eltérések ellenére (amelyek részben a gyűjtési egyenetlenséggel, a közös kutatási szempontok hiányával is magyarázhatóak) a szóban forgó hagyományanyag lényegében egységes. Az alapvető különbség, amely a rendelkezésünkre álló anyagot két csoportra osztja, véleményünk szerint, időbeli fáziseltolódásból fakad, s az adatok aprólékosabb elemzésével szinte mindenütt feltárható az a (régebbi) réteg, amely az általunk is bemutatott szokáscselekményeket egybekapcsolja. Az alábbiakban először ezt az előlegezett tételünket kíséreljük meg röviden igazolni, majd ennek ismeretében a farsangvégi alakoskodó felvonulások Kisalföldre lokalizálható változatának jellegzetességeit, törvényszerűségeit foglaljuk össze. „A farsang a földi élet örömeit, a bőséget ünnepeli; csúfolják a pártában maradt lányokat, s ennek a csúfolásnak társadalmi mondanivalója is van: a közösség elítéli azokat, akik a köz számára elsőrendűen fontos kötelességüknek, a fajfenntartásnak nem tettek eleget".

2

6 Az ünnep hangos, adománygyűjtő jelmezes-maszkos alakoskodással, termékenység- és egészségvarázslással egybekötött, húshagyókedd estéjén (ritkábban hamvazószerdán) záruló víg megtartása Európa-szerte elterjedt, s gyakorlatáról a középkortól vannak adataink. Annak ellenére, hogy a keresztény egyház által „pogánynak" minősülő szokást a különféle egyházi írók évszázadokon keresztül keményen ostorozták (aminek következtében jó néhány hiteles leírással is rendelkezünk), a hatóságok tiltották, kereszténység előtti töredékei napjainkig fennmaradtak. A tejfaluihoz és helembaihoz hasonló, maszkos alakoskodással, termékenységvarázslással (kormozás) egybekötött mókázásebbe