Új mindenes gyűjtemény 9. 1990 – Társadalomtudományi értekezések

Liszka József: Farsangvégi maszkos alakoskodó felvonulások a Kisalföld északi részén

FARSANGVÉGI FELVONULÁSOK 113 A farsangi adománygyűjtőket követő kocsi. Bény 1983 (Csókás F. f elv.) kosarakba gyűjtöttek, ill. orgona-, mogyoró- vagy fagyaiágból készült, szalagokkal feldíszített nyársra húztak (a fagyaiból készült nyárs azért volt jobb, mert csomócskák voltak rajta, s a szalonna nem csúszott rajta végig). A házaknál borral is megkínálták őket, amit helyben elfogyasztottak, ill. egy kisebb demizsonba gyűjtöttek össze. Az ünneplőbe öltözött legények között volt néhány alakoskodó maskara is. A kofaasszony vagy cigányasszony volt azonban az egyetlen olyan alak, aki az arcát is eltakarta egy házilag készített posztóálarccal, amelyen akkora nyílások voltak vágva (elsősorban természetesen a szájnak), hogy közben inni is tudjon. Hosszú szoknya, kötény két nagy zsebbel, fodros blúz, kartonkendő, tojásoskas voltak a legfontosabb tartozékai. Ez nem bényi viselet, hanem inkább „olyan kereskedőforma". Felvonulás közben megszólalhatott ugyan, de mindig elváltoztatta a hangját, hogy ne ismerjék föl. A háborús években (1944—46-ban) a felvonulás szünetelt, majd 1947-ben rendezték meg újra. Az ünneplőbe öltözött legények (1948-ban és 1949-ben már két csoportban) köszöntőkkel házaltak, és kosarakba gyűjtötték az adományokat, főleg a tojást. A szalonnát nyársra tűzték. A későbbi években (1951—56 között) a felvonulókhoz már egy szamaras fogat is csatlakozott, amire a házaknál kapott elemózsiát gyűjtötték össze. A hatvanas években fordult elő, hogy csak rongyos ruhába bújt, arcukat harisnyával eltakaró maszkos alakoskodók bonyolították le a felvonulást, mivel úgymond a faluban ekkor kevés félünneplő népviseleti ruhadarab volt. Egy idős ember ekkor rosszallóan meg is jegyezte: „Ne is haragudjanak a gyerekek, tojásszédís mindig vót, de azé rongyossak něm vótunk". Ekkor is gyűjtöttek tojást, amit a délután kezdődő mulatságon fogyasztottak el. A közösen elkészített tojásrántottából csak a legények, ill. a zenészek és a kirendelt tűzoltók ehettek (a lányok csupán a háború utáni