Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években
96 VADKERTY KATALIN: AZ ANDRÁSSYAK KRASZNAHORKAI URADALMA kereslet határozta meg. Az egyes növények termelési arányairól a határhasználatnál már ismertetett vetéstervek adnak pontos képet. A korszakra jellemző fokozott búzatermelés az uradalomra nem volt érvényes. A búzaföldek aránya még a termékeny sík területeken sem haladja meg a bevetett terület 11%-át. A kalászosok (őszi, tavaszi búza, rozs, árpa, valamint a kétszeres, 1 5 a zab, a kisebb mértékben termesztett köles és tatárka), beleértve a cselédek kommenciós és a volt úrbéresek földjeit, már eléri a bevetett terület egyharmadát. A kapásnövények közül a burgonya a szántók 7-8%-át, a takarmányrépa 5-6%-át foglalta el. Kukoricát csak a krasznahorkaváraljai szabadgazdálkodású részlegen termesztettek, de az arányait nem ismerjük. Burgonyából két fajtát termesztettek, az étkezési ún. „nemes angolt" és a takarmányozásra, szeszgyártásra alkalmas „közönségest". A takarmánynövények a vetésterület 40-42%-át tették ki, de ha ebbe a csoportba soroljuk a bizonyos időközökben árpa-zab, ill. zab-árpa keverékével bevetett szántókat, valamint a takarmányozásra is alkalmas füves ugart, akkor a takarmánytermelés a forgók 50-55%-át foglalták el. A csoport „legkedveltebbje" a lóhere volt, amit kétévenként ültettek, s friss és szárított formában hasznosítottak. A lednek és a bükköny is gyakorta szerepel a forgóban. Az utóbbit védőnövénynek is alkalmazták. Az uradalom szakemberei szerint „a bükköny mellett jól megerősödik a lóhere, s jobban terem". Mivel a zöld bükkönyt lekaszálták, így lehetővé vált a második és a harmadik kaszálás is. Takarmánynak használták az 1:3 arányban vetett zabot árpával, illetve árpát zabbal. 1 6 A főzeléknövények közül borsót és lencsét termesztettek a szántókon, részben az uradalom házi szükségletére (a cselédek természetbeni juttatása), a felesleget pedig piacra küldték. A bab kiskerti növény volt. Az uradalom területén szinte minden telepítés mellett volt kenderföld, de ezt a sokhasznú növényt nagyban 1849-ben termesztették utoljára. Híres volt a hosszú és igen finom fonalat adó dernői kender. Az uradalom cselédei továbbra is termesztettek kendert, mert az uradalom 1850-től kiadta a kenderföldjeit, s a bérlőktől vásárolta fel a fonalat. A zöldség- és gyümölcstermesztésről nem maradtak fenn közvetlen adatok, de a korabeli általános szokások szerint a tisztek és a cselédek — elsősorban is saját szükségleteikre — termesztették a klasszikus zöldségféléket (petrezselyem, sárgarépa, zeller, karalábé, cékla, hagyma, fokhagyma stb.). Céklát az uradalomnak nagyobb tételben kellett termesztenie, hiszen ezzel javították fel afias juhok takarmányát. Nincs tudomásunk arról, hogy az uradalom kereskedelmi céllal termesztett-e káposztát, de cselédsége és tisztjei rendszeresen foglalkoztak ennek a nagy tápértékű, s a korabeli élelmezésben kivételes, központi helyet elfoglaló főzeléknövénynek az ültetésével. Az évszázados szokás szerint a „káposztakerteket", „káposztaföldeket" a települések közvetlen közelében a legtermékenyebb talajon létesítették. A káposztatermesztés ugyanis „asszonyi munka" volt. A cselédasszonyok szinte naponta „kiszaladtak" a káposztásba, kapáltak, gyomláltak, hogy minél nagyobb legyen a termés. Ezzel nemcsak a családjuk táplálkozását biztosították, hanem még a piacra is jutott, s növelték szerény pénzjövedelmüket. 1 7 A vizsgált birtok jelentős része gyümölcstermesztésre alkalmas területen feküdt, de a gyümölcs 1 5 Kétszeres a búza és a rozs egyenlő, ill. 1 : 2 arányban való keverésével állítható elő. Terméséből kenyérlisztet készítettek. Tatárkából és kölesből is lehetett lisztet készíteni, de leginkább kásának használták. Az uradalmak rövid vegetációs ideje és takarmányozható szalmája miatt termesztették. Általában a rosszul kelt tavaszi kalászosok helyére került. 1 6 ŠOAL AKh 71/1 1850; 78/6 1865 és 1857/1. 1 7 ŠOAL AKh 68/2 1848-1849.
