Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években
JUHÁSZAT, TRÁGYAFELHASZNÁLÁS, SZERSZÁMKÉSZLET 91 (átszámítva) istállótrágyát ad, s csak a téli hónapokban istállózott közel 60 q-t. Az uradalom dernői tehenészetében pl. 26 tehenet istállóztak. Ezek az 1848-1852-es években évente 3600-4000 q trágyát adtak. Igaz, ez csak részeredmény, de jelzi, hogy házi kezelésben a trágysziikségleteknek csak töredékét tudták biztosítani. Az istállótrágya megbecsülését bizonyítja az a tény is, hogy nem cselédekkel, hanem napszámosokkal szóratták szét. A másik bizonyíték a szakszerű kezelés, ami az 1850-es évek elején már régi tapasztalatokra támaszkodott. Az istállótrágyát téglával kifalazott gödrökbe gyűjtötték, hogy megakadályozzák a trágyáié lefolyását. 1850 első negyedétől kezdve a trágyalevet külön erre a célra készített lefolyón keresztül hordókba öntötték, s így szállították ki a földekre. A trágyakészlet mennyisége jelentősen befolyásolta a vetésforgó összetételét; elegendő trágya esetében jövedelmezőbb növényeket tudtak termelni. Megváloszalatlan még az a kérdés, hogy mennyi trágyát szórhattak ki holdanként. Sajnos, közvetlen adattal erre a kérdésre sem válaszolhatunk, de tudjuk, hogy 1850-ben krasznahorkaváraljai „alsó földekre" kétszáz szekér trágyát hordtak ki. A határ nagyságát ismerve feltételezzük, hogy ez a részleg nem haladta meg a 120 holdat, s így egy hold szántóra több mint másfél szekér trágya jutott. Az uradalomban ún. „féltrágyával" is dolgoztak. Ha az említett másfél szekérnyi mennyiséget átlagnak tekintjük, akkor ez a fél mennyiség háromnegyed szekér trágyát jelentett. A krasznahorkai uradalomnak jelentős juhászata is volt. A nyájat nyaranta a hegyi legelőkön, ősszel az ugaron legeltették, ezzel is javították a talaj minőségét; éjszakára viszont karámba terelték, télen is a karámok melletti istállókban tartották. így akosarazással is sok erőt adtak a termőtalajnak. 1848-ban a dernői határban 60 holdat kosaraztak. Az ispánok jelentése szerint a kosaraztatás hatása három, legfeljebb négy évig érezhető. A jószágigazgatóság a hároméves ciklusok mellett döntött, míg az istálló trágyával való feljavításnál a négy évet vezette be. A nem állati eredetű trágyák használatáról a következőket tudtuk meg. Már említettük, hogy komposztot, humuszt, meszet, iszapot, sőt a vasgyárból származó szénport is használtak. A komposzttrágyát a majorok közelében létesített komposztgödrökben érlelték. A növényeket rétegekben szórták ide úgy, hogy minden egyes réteget földdel vagy iszappal takartak le, aztán az egészet még mésszel is meglocsolták. Az így készült komposzttrágya a legjobb minőségű trágyák közé tartozott, egyedül a hámori patak iszapja vetekedett vele. 8 A korszerű szántóföldi termelés feltételei közé tartozott a megfelelő szerszámkészlet is. Mint már említettük az 1848-as jobbágyfelszabadítás után földesúri technikával kellett helyettesíteni a kiesett jobbágyi felszereléseket. A krasznahorkai uradalomban 1848-ban ez a váltás már folyamatban volt, s bizonyos eredményeket már kimutathattunk. A töredékes adatok alapján nem lehet felvázolni ezt a folyamatot, de közvetett adatokból mégis következtethetünk a valóságra. A jószágigazgatóság jelentéseiben nem találtunk szerszámvételre vonatkozó kérelmeket, a terméskieséseket, a tervezettnél alacsonyabb terméshozamokat sohasem indokolták szerszámhiánnyal. Az ekékkel kapcsolatos megjegyzésekből arra következtetünk, hogy már vasekékkel dolgoztak. A típusaikat nem jelölték meg, s így nem tudjuk, hogy milyen volt az arány a tisztán vasból készült és a vaslemezes, fatestű ekék között. Azt viszont biztonsággal állíthatjuk, hogy faekékkel nem dolgoztak. A megszántott talaj fellazítására kétféle boronát használtak. Az egyiknek fakerete és vasból készült fogai voltak, a másik fajta teljesen vasból készült. Vasból készültek a növénytermesztési technikában használt kultivátorok és expirátorok is. 9 8 ŠOAL AKh 62/2 1848; 68/2 1848; 69/9 1849; 73/4 1850; 78/6 1857-1858. 9 ŠOAL AKh 68/2 1848; 71/1 1852; 73/4 1858.
