Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya
60 GYÖNYÖR JÓZSEF: AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG IDEIGLENES ALKOTMÁNYA Közigazgatási Bíróság álláspontja szerint csak annyi jogot igényelhetnek maguknak, mint amennyi elégséges arra, hogy saját nemzeti létüket fejleszteni tudják, és saját nyelvüket használhassák, de csakis akkor, ha ezt a jogot az állam megadhatja anélkül, hogy sérelmet szenvedne saját nemzeti jellege. A „kisebbségi" jogok gyakorlása egyébként csak azokon a területeken (bírósági járásokban) jöhet számításba, ahol az érintett nemzeti kisebbségek élnek. Ez a jog azonban az idézett álláspont szerint kizárólag csehszlovák állampolgárokat illetett meg. E fontos kérdés szabályozásának az elodázása, úgy is mondhatnám, elhanyagolása, különösen Szlovákia területén éreztette hatását. Az 1919-es esztendő elején már odáig fajult a dolog, hogy a lakosság bizalma a kormány iránt megrendült. Ugyanis országszerte olyan hírek terjedtek el, hogy a kormány el akarja csehesíteni az egész közigazgatást, s ennek érdekében arra akarja kényszeríteni a tisztviselőket, hogy hivatali munkájukat cseh nyelven végezzék. Mondanom sem kell, hogy mindez a szlovákiai országrész bohemizálását jelentette volna. Továbbá napvilágot láttak olyan híresztelések is, hogy a bírákat Csehországba és Morvaországba helyezik át. Az elterjedt híreket az 1918. évi 64. számú törvény 14. §-a alapján a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú miniszter, dr. Vávro Šrobár 1919. március 12-én kelt 59/1919. számú körlevelében megcáfolta. 2 5 A körlevelet megküldte valamennyi törvényszéknek, járásbíróságnak és államügyészségnek. Hivatkozott benne az 1918. december 10-i 64. számú törvényre (a rendkívüli átmeneti intézkedésekről Szlovákiában), amelynek 3. §-a kimondja, hogy „Szlovákiában a hivatalos ügyintézés szlovák nyelven történik". Ennek a mibenlétére a miniszter a következő magyarázatot adta: „A cseh és a szlovák nyelv csak két nyelvjárása ugyanannak a nyelvnek. Aki csak szlovákul tud, az a cseh nyelv szlovák nyelvjárásában hivataloskodik, aki csak csehül tud, az a szlovák nyelv cseh nyelvjárásában. Senki sem lesz megérdemelt előléptetésében gátolva azért, mert csak a szlovák nyelvjárást bírja, éppen úgy, mint ahogy a mi cseh testvéreinknek, kik életünk felépítésének nehéz kezdőmunkájánál segítségünkre siettek, természetesen nem vehetjük rossz néven, hogy a cseh nyelvjárást használják. Aki tökéletesen tud szlovákul, az csehül is tud és viszont. Azok a tisztviselők tehát, kik a szlovák nyelv tanulására adták magukat, csak folytassák buzgón ezen tanulmányaikat, mert a szlovák nyelvvel megtanulják a cseh nyelvet is. A törvények és rendeletek eddig az erők hiánya miatt szlovák nyelvre nem voltak átírhatók." Az áthelyezésekkel kapcsolatban pedig a következő cáfolatot tette közzé: „Nem igaz az, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormánya a Szlovákországban működő bírákat és tisztviselőket Csehországba és Morvaországba áthelyezni szándékoznék. Nem tekintve egyéb akadályokat, melyek ilyen áthelyezésnek útjában állanak, a mi bíráinknak nincs is meg törvényes képesítésük ahhoz, hogy Szlovákországon kívül működhessenek." 2 5 Vö.: A cseh és szlovák hivatalos nyelvek viszonyáról és szlovákországi tisztviselőknek Csehországba való áthelyezéséről szóló 1919. március 12-i 59/1919. számú körlevél magtalálható: PÁLESCH, E.: Cseh-szlovák. II. kötet. 1049-1050. A miniszter körlevelét közzétették az Úradné noviny c. hivatalos lapban, amelyet a Szlovákia kormányzásával megbízott miniszter az 1918. december 15-i 3/1918. számú rendeletének 1. §-a alapján Zsolnán adott ki. A 3. § szerint ebben kellett publikálni mindazokat a jogszabályokat, amelyek tartalmuknál fogva az államfordulat előtt a Budapesti Közlönyben láttak volna napvilágot. (PÁLESCH, E.: Cseh-szlovák. II. kötet. 1001-1002.)