Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján
RAVATAL (LÉSZA), VIRRASZTÁS 29 többnyire „halottnézőbe" mentek a halottas házhoz, ahol imádkoztak a halott mellett, röviden elbeszélgettek a háziakkal, aztán hazamentek. A virrasztás előtt a halott hozzátartozói közül valaki elment ahhoz az asszonyhoz, akit előimádkozónak, előénekesnek neveztek, és elhívták őt a virrasztásra, hogy ott az éneklést és az imádkozást vezesse. Az előimádkozó az egyetlen, akit el kell hívni, ők meghívás nélkül nem mennek virrasztásra. Minden faluban van néhány előénekes, napjainkban legtöbbször asszonyok, régebben inkább férfiak csinálták ezt, ahogy a férfiak abbahagyták, „nem csinátták tovább", egyre több helyen vették át ezt a szerepet az asszonyok. (Útjaim során három faluban talákoztam férfi előénekessel, Zsérén Kovács Domonkos énekelt, de ő már kora és betegsége miatt nem csinálja, egy falubeli asszony váltotta fel őt. Vicsápapátin és Egerszegen most is férfiak az előénekesek.) A falubeliek miután elvégezték a napi nunkájukat, megetették az állatokat, elindultak a virrasztóba. Mindig sötétedéskor gyülekeztek a halottas háznál, és amikor úgy látták az előénekesek, hogy mindenki eljött, akire számítottak, megkezdték a virrasztást. Varga Emerencia visszaemlékezéséből megtudhatjuk, hogy kik azok, akiket elvártak a virrasztásra. 1953-ban halt meg Emer néni édesapja, és a virrasztása így nézett ki: „A szobában vót már kiravatalozva, ő már a koporsóban vót, a szobában aztán már a legközelebbiek, testvérek mink hárman, szomszédok meg az unokatestvérjeivótak. Aztán ott vótak a sógorok, sógornők ötön, azok családostól, aztán édesanyám unokatestvérei is ott vótak. Szomszédok, komák, keresztfiak, keresztlányai neki, mind ott vótak. Közelebbiek, akik elfértek, bent vótak a szobában, akik nem fértek be, távolabbi rokonok, a konyhában vótak." (Varga Emerencia sz. 1923, Gerencsér.) A rokonsági kapcsolatokat tükrözte a halott körüli elhelyezkedés is. A legközelebbi hozzátartozók a halott mellett álltak, az idősebbek a halott fejénél (feleség, édesanyja), a halott lábainál pedig a fiatalabbak, esetleg távolabbi rokonok. Zsérén abban a szobában, ahol a ravatal volt, egy asztal körül ültek a virrasztó férfiak a virrasztást vezető előénekessel, az asszonyok pedig a falak mentén elhelyezett székeken imádkoztak, énekeltek. Azokban az esetekben, amikor sok hozátartozó volt a virrasztáson, a távolabbi ismerősök inkább a konyhában voltak, gyakoriak voltak az olyan esetek is, amikor az asszonyok voltak a halott körül, a férfiak pedig a konyhában. Ezt azzal magyarázták, hogy a férfiak később már „másként vótak, mint az asszonyok", már többet ittak. Mint láthatjuk, az elhelyezkedésnek egyetlen állandó érvényű szabálya volt, hogy a halott közeli hozzátartozói a halott közelében legyenek, a távolabbi hozzátartozók a helyi adottságok figyelembevételével, legtöbbször nemek szerint rendeződve ültek le. A virrasztás első része a többé-kevésbé kötött éneklésből és imádkozásból állt. A virrasztáson énekelt egyházi énekek többsége minden faluban ismert; könyvből vagy abból kiírt szövegek alapján énekelték, és éneklik most is. Megfigyelhető, hogy az énekek szövege mindenütt változatlan, dallamuk viszont a kotta nélküli lejegyzés miatt falvanként eltérő. Virrasztáskor a halottas énekeket mindig az előénekes kezdte el énekelni, és ebbe kapcsolódtak be a résztvevők. Vicsápapátin napjainkban is öt előénekes férfit hívnak el a virrasztásra, és itt az éneklés rendje is némileg eltérő a többi faluétól. Az öt előénekes egymást felváltva kezd el minden versszakot. Amikor a virrasztók elénekelték a szokásos énekeket, elmondtak egy rózsafüzért, majd étellel és itallal kínálták meg a virrasztókat. A virrasztásra szánt ételt valamelyik távolabbi hozzátartozó házánál készítették el, és a felszolgálást is ismerős, távoli rokon végezte. Először az italt rakták az asztalra, legtöbbször pálinkát. Mielőtt ittak volna, az előénekes egy olyan felköszöntőt mondott, melyben a virrasztáson elfogyasztott ételt és italt a halottnak ajánlotta. A felköszöntő szövegében az a vélemény fejeződik ki, hogy az így elfogyasztott ételt és italt a halottak a túlvilágon megkapják.
