Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján
MOSDATÁS, ÖLTÖZTETÉS 25 A halott felöltöztetése A halott felöltöztetésének általános és mindig érvényesülő szabálya a múltban és ma is, hogy a halottat olyan ruhába öltöztetik, amilyen öltözet (viselet) jellemző rá. Amilyen ruhában járt életében, olyan ruhát adnak rá halálakor is. Ettől csak néhány esetben lehet eltérni. Azokban az esetekben, amikor fiatalon halt meg valaki, a legényeket vőlegénynek, a leányokat menyasszonynak öltöztették. Akkor is menyasszonyi ruhát adtak a lányokra, ha nem is volt vőlegényük, és ezt néhányan azzal magyarázták, hogy ha „a földi világban nem lehetett menyasszony, a túlvilágon az lesz". Ezekben az esetekben a teljes menyasszonyi viselettől csak annyiban tért el a halott lány ruhája, hogy párta helyett koszorút tettek a fejére. Azokat a lányokat, akiknek már volt vőlegényük, pártával a fejükön temették el. Az utóbbi évtizedben, amióta a párta divatja megszűnt, a menyasszonyi ruha ugyanolyan mint országszerte, fehér színű, és párta helyett „slájert", fátylat tesznek a menyasszony fejére — így is temetik el. A lányokat kb. tízéves kortól öltöztették menyasszonyi ruhába, a fiúkat elsőáldozás után szintén vőlegénynek öltöztették. (A vőlegény viseletéről nincs pontos leírásom, az elbeszélésekből annyi megállapítható, hogy ünneplő, „zsinóros nadrágot", kivarrott inget adtak rá, és bokrétát tettek a mellére.) A házasokat is a koruknak megfelelő ruhában temették el. Az erre vonatkozó leírás a negyvenes évekből származik. A fiatalasszony viseletének fő darabjai közé tartozott a fekete alapú „kék rózsás", ráncba szedett szoknya, mely elé „máslis" kötényt tettek (hátul nagy masnival kötötték meg). A szőtt és kézzel hímzett ingre, a „hosszú ujjú ingre" vették fel a „jupkát". Az asszonyok fejükön fehér színű, csipkével díszített „főkötőt" hordtak. Az évek múlásával a viselet alapszíne is egyre sötétebb lesz. Idős asszonyokat fekete ruhában temetnek el, amit legtöbbször az asszonyok készítettek el maguknak. A koloni, lédeci és gesztei beszélgetőtársak olyan esetekre is emlékeznek, amikor az idős asszonyokat nem feketében, hanem az általuk előre elkészített fehér ruhában temették el. Kolonban és Lédecen olyan esetekről is tudnak, amikor az idős asszonyokat a valamikori menyasszonyi ruhájukban temették el. Lédecen még a közelmúltban is volt olyan idős asszony, akit fehérbe öltöztettek. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy a fenti falvakban a fehérben temetés szokása mellett a gyászruha a legrégebbi időben is a fekete volt. Mivel magyarázható ez? Más területeken is tapasztalható az a jelenség, hogy a mindennapi élet szokásai közül, ha valami „kimegy a divatból", egyes alkalmakkor még a régebbi változatot használják. Különösen érvényes ez azokban az esetekben, amikor az egyes változtatások nehézségekbe ütköznek, ez érvényes a halottas szokásokra is, mivel a megszokottól való eltérés mindig meggondolásra kényszeríti a változtatót, nem sérti-e meg ezzel a halottat stb. A fehérbe öltöztetés szokása valószínűleg azokra az időkre mutat vissza, amikor a vidéken gazdasági és technikai okok miatt a szövőszékről lekerülő vásznat a legegyszerűbb (és egyben a legolcsóbb) formájában használták fel: fehéren. Ezt a fehér viseletet adták a halottra is, és később is csak lassan terjedt el a „festős", „lángszínű" anyagok használata. A változásokat a temetési szokások lényegesen lassabban követik, mint az élet más fordulóival kapcsolatos szokások. Később is tapasztalni fogjuk, hogy egy viselet, vagy annak egy darabja, ha kimegy a divatból, akkor az azt még hordó korosztály tagjait abban temetik el. De az sem ritka, hogy az előző korosztály már divatjamúlt viseletének egyes darabjai a halottak öltöztetésekor tovább élnek. Megítélésem szerint ez az eltolódás egy-két generációt érinthet. Az a tény, hogy jó néhány faluban nem emlékeznek arra, hogy valamikor az idős asszonyt fehérben temették el, nem jelenti azt, hogy nem létezett ilyen szokás (csak nem tudnak róla), mint ahogy azt sem állíthatjuk, hogy a zoboralji falvakban valamikor fehérbe öltöztették a halottakat (ezt legfeljebb csak feltételezhetjük). 1982 júliusában Egerszegen gyűjtöttünk Jókai Máriával, és akkor bukkant elő a halott
