Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - Sokolová Gabriela: Soudobé tendence vývoje národností v ČSSR

NEMZETI KISEBBSÉGEK CSEHSZLOVÁKIÁBAN 229 érvényesülés, interetnikus kapcsolatok) ismerteti a vegyes lakosságú területek — nemcsak nemzetiségi — lakóinak véleményét, felfogását, méghozzá három, másutt már publikált felmérés alapján: az ostravai agglomerációban maguk a szerzők, Dél-Szlovákiában M. Kašjak és Végh László (lásd: Socialistický vývoj maďarskej národnostnej kultúry v ČSSR. Bratislava 1976), ÉszakkeletSzlovákiában pedig T. Ollík végezte a vizsgálatot, illetve a feldolgozást (utóbbiak a Kultúrakutató Intézet megbízásából). A válaszadók véleményének és műveltségének, származásának, családi hátterének, társadalmi helyzetének összevetéséből rengeteg — eddig hasznosítatlan — tanulság vonható le, főleg ami a nemzetiségi iskolák rendszerének kiépítettségét, az oktatás nyelvét illeti. Figyelmet érdemel pl. az, hogy a megkérdezett szlovákok fele helyeselné, ha a vegyes lakosságú területek szlovák iskoláiban is oktatnák a magyar nyelvet és irodalmat mint tantárgyat. Annál izgalmasabbak ezek az idestova másfél évtizedes adatok, hogy a szerzők a megelőző lapokon (101 — 105. old.) ismertetik a nemzetiségi iskolák csökkenő tanulólétszámának adatait, röviden megjelölve a csökkenés okait (ezek összefüggenek a gyermekkorosztályok fogyásáról mondottakkal). A záró összefoglalás egyik érdekessége, hogy említést tesz a csehországi magyarokról, akikre, úgymond, „törvényszerűen" az asszimiláció vár, akárcsak a németekre (szétszórtságuk miatt). A mai helyzetet, feltételeket kivetítve bizonyára helytálló ítélet ez, noha nem világos, hogy milyen körben érvényes (gondolva a csehországi szlovákokra stb.). Ebben a fejezetben ismételten elméleti fejtegetések olvashatók az etnikumok közeledéséről és hasonulásáról (minden téren), amiből az a — kimondatlanul maradó — tétel következnék, hogy a nemzetek és nemzetiségek egyetlen és legfontosabb megkülönböztető jegye hoszabb távon a nyelv. Az életforma, a különféle mutatók hasonlóságának, valamint a vegyes házasságok „egységesítő" szerepének túlhangsúlyozása azonban véleményem szerint mennyiségelvű, illetve formális megközelítést jelez a szerzők részéről. Utóbbit azért, mert az etnikumok közeledését fizikai-biológiai keveredéssel vélik elősegíteni, előbbit pedig azért, mert elfeledni látszanak, hogy az esélyeket, a lehetőségeket kell egymáshoz közelíteni és egyenlővé tenni, nem pedig a társadalom csoportjainak legkülönfélébb jellemzőit valamiféle közelebbről meg nem határozott homogén társadalom eszményének nevében. Igaz, a szóban forgó munka nem elméleti mű, s a kifogásolható tézisek kimutatható forrása nem eredeti kutatás, hanem a 70-es éveknek, a pangás időszakának szovjet nemzetiségelméleti irodalma, amely kedvelte a valóság helyettesítését eszményekkel, s lebecsülte a valóságos nemzeti sajátosságokat. Ezzel azonban már elérkeztem a kötetet záró függelékhez. Az irodalomjegyzék megerősíti a monográfia erősen adatközlő jellegéről kialakult képet: szinte kizárólag hazai (főleg tényközlő) és szovjet (elméleti) munkákat tartalmaz. Hiányolnom kell a magyar nemzetiségről szóló számos ismertebb szakmunkát a felhasználtak sorában (Gyönyör József, Janics Kálmán, Arató Endre, Für Lajos és mások munkáit). A függelék leggazdagabb és legértékesebb részében 56 táblázat, 3 térkép és 2 diagram található (ezekhez számítandó a szöveg közti 59 táblázat). A kötetet német és orosz nyelvű összefoglaló zárja (némileg logikátlanul, ha a tárgyalt nemzetiségekre gondol az ember). A 216 oldalas tanulmány 700 kinyomtatott példánya talán kielégíti a csehországi érdeklődést, de ebből Szlovákiába, a csehül is olvasó szlovákiai magyar érdeklődők kezébe aligha jut egy-két darabnál több. Ezeknek a potenciális olvasóknak valószínűleg a nagyobb könyvtárakhoz kell majd fordulniuk. Balla Kálmán