Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján
20 VIRT ISTVÁN: HALÁLLAL KAPCSOLATOS SZOKÁSOK hangos sírás miatt a halott felébredt, mert „visszasiratták", nem hagyták, hogy „menjen az ő útjára". A menthetetlen betegeknek kiveszik a fejük alól a párnát, ezzel segítenek rajta, hogy könnyebben meghaljon. Napjainkban a legtöbben kórházban halnak meg, de azokban az esetekben, amikor valaki otthon hal meg, alkalmazzák a fenti szokásokat. A huszonéves családtagok sokszor nem értik, hogy miért veszik ki a párnát a beteg feje alól, és erre a kérdésre azt az általánosan elfogadott magyarázatot kapják, hogy: „Ha már menthetetlen, segíteni kell neki!" Halálkor Néhány órás, esetleg egy-két napos szenvedés után bekövetkezik a halál — ez elsősorban a beteg lelkének az eltávozásával függ össze. Az elbeszélésekből kitűnik, hogy az ember halálát nem elsősorban az életfontosságú szervek működésének a leállása okozza, hanem a lélek távozása. A halott távozó lelke az ember számára láthatatlan formában az utolsó lélegzettel távozik a testből, ahogy Zoboralján is mondják: „Kiszakad a lélek belőle, hármat sóhajt, és vége." A lélek távozásával több olyan kísérőjelenséget hoznak kapcsolatba, amelyeket gyakran tapasztaltak halálkor. Ezeknek a jelenségeknek az előidézője a láthatatlan távozó lélek. Nézzük meg először, mit gondoltak a boszorkányok lelkének elszállásáról. A boszorkányok, mint tudjuk, csak akkor tudnak meghalni, ha átadták már a tudományukat valakinek. Ha ez megtörténik, akkor bekövetkezhet a halál, és egy gesztei elbeszélő szerint ilyenkor a lelkük a kulcslyukon keresztül kiröppen. Amikor a boszorkányok lelke elszállt, hatalmas szélvihar kerekedik, „még a tetőket is leverte." Ilyen és ehhez hasonló történeteket a 48 éves gesztei Brath Margit húsz évvel ezelőtt is hallott a faluban. (Itt jegyezném meg, hogy a legtöbb boszorkánytörténetet Gesztén mesélték. Ebben a faluban 1981-ben is emlegettek egy asszonyt, aki még élt, és valamikor boszorkány volt.) Azokat a szokásokat és hiedelmeket, amelyek a beteg halálakor szokványosak voltak, viszonylag sokan ismerik. Ez azzal magyarázható, hogy a legtöbbször már haldoklás közben üzentek azoknak a személyeknek, akik később segítettek a halott körül, így a haldoklást és a halált a rokonságon kívül mások is látták, és beszéltek is róla. A lélek távozásával kapcsolatos legtöbbet emlegetett jelenség az volt, hogy a lélek távozása miatt magától kinyílt az ajtó, majd becsukódott, amit azzal magyaráztak, hogy a halott lelke kiment a házból. Egyedi történetek ismertek arról, hogy a lélek távozásakor még milyen kísérőjelenségek vannak. Vicsápapátiban mesélték, hogy idén tavasszal, amikor meghalt egy asszony az egyik háznál, a halál beálltakor olyan erővel vágódott ki a kertajtó, hogy a ház előtt sétáló ötven év körüli férfi „beleremegett". A történetet Kuna Dénesék mesélték el, hozzátéve, hogy napjainkban is tapasztalhatunk ilyen eseményeket, csak az emberek nem mernek beszélni róluk, ezt az esetet is úgy mondta el az illető beszélgetőtársamnak, mint utcabeli „bizalmasának". A lélek távozásakor az állatok viselkedésével kapcsolatban visszaemlékezések szólnak arról, hogy halálkor a lovak, tehenek, kutyák nagyon nyugtalanok, megcsikordulnak az istálló- és ólajtók, amit valamikor azzal magyaráztak, hogy a halott ember lelke bejárja ilyenkor az egész gazdaságot, elbúcsúzik az állatoktól. Egyesek utalnak arra is, hogy az állatok látják a halott távozó lelkét, ez okozza a nyugtalanságukat. A távozó lélekkel hozták kapcsolatba azt is, amikor különböző zajokat, zörgést hallottak a házban. Egy menyhei elbeszélésben arra emlékeznek, hogy halálkor a padlásról hallatszott zörgés, más esetben a falra akasztott virág esett le úgy, hogy a szög a helyén maradt.
