Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Körkép - Kiss Gábor-Somogyi Péter: Tolna megyei avar temetők

TOLNA MEGYEI AVAR TEMETŐK 223 Kiss GÁBOR—SOMOGYI PÉTER: Tolna megyei avar temetők: Bonyhádvarasd, Cikó, G er jen, Regöly, Závod, Tolna megyei szórványok. Dissertationes Pannonicae Series III, volumen 2. Budapest 1984. A két fiatal magyarországi régész Kiss Gábor és Somogyi Péter hiányt pótló kötetét Wosinsky Mór (1854—1907) emlékének szenteli, aki az egykori Tolna vármegye múltjának szorgos vallatója volt, s jórészt neki köszönhető a kötetben közzé tett avar temetők feltárása az 1890-es évek első felében. Amint az Bóna István bevezető tanulmányából kitűnik („Wosinsky Mór és temetői"), az egykori apari káplán, majd lengyeli és závodi plébános nemcsak az avar temetők kutatásában jeleskedett, hanem ezen kívül nevéhez fűződik a lengyeli sánc, telep és temető feltárása (Das praehistorische Schanzwerk von Lengyel, seine Erbauer und Bewohner. I—III. Budapest 1888—1891), őskori kutatásai eredményeként született másik elismert műve a mészbetétes agyagművességről (Die inkrustierte Keramik der Stein- und Bronzezeit. Berlin 1904.) íródott. Wosinsky Mór kiemelkedő régészeti tevékenységét ebben az időben ösztönözte az is, hogy 1885-ben megbízást kapott a megyétől a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójára tervezett „Tolna vármegye története" című monográfia megírására, s miután feladatát komolyan vette, 10 éves ásató és kutató munkájának eredményéül 1896-ban megjelent kétkötetes műve a „Tolna vármegye az őskortól a honfoglalásig" címmel. Az itt bemutatásra kerülő kötet a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékének felújított kiadványaként jelent meg, mégpedig azzal a céllal, hogy az egyetem az Avar Corpus sorozatok beindulása után sem kíván kimaradni a munkálatokból, s erejéhez mérten hozzá szeretne járulni ezek további sikeréhez. Ebben az esetben közli az 1980-as évek elején benyújtott egyetemi szakdolgozatokat, így Kiss Gábor gerjeni és závodi, valamint Somogyi Péter cikói temető feldolgozását. Ehhez járulnak még Kiss Gábor legújabb kiértékelései, mint a bonyhádvarasdi és regölyi temetők, valamint a Tolna megyei szórványok. A könyv szerzői teljes leletközlésre törekedtek, így aztán nagy munkát végeztek a sok esetben elkeveredett és elpusztult anyag azonosításakor, hiszen azok sok évtized távolában a Nemzeti Múzeum Régiségtárában majd Népvándorláskori Gyűjteményében hányódtak (tudjuk, hogy Wosinsky egykor temetőinek anyagából csak válogatásokat közölt, s a kor gyakorlatának megfelelően temetőtérképeket sem készített, viszont abban megelőzte korát, hogy ő készítette az első fényképfelvételeket éppen a cikói temető lovassírjairól!). A szerzők munkájuk folyamán a lelőhelyeket a helyszínen azonosították, s a 99 rajzos táblán az elkallódott, vagy azonosíthatatlan leleteket szaggatott vonallal ábrázolták. Az egyes temetők kiértékelésénél először a lelőhelyet és a leletkörülményeket mutatják be, ezután a katalógus, a temetkezési szokások és a leletek elemzése következik, s az összefoglalás címszó alatt a temetők legfontosabb és legjellegzetesebb vonásait összegzik. A sort Kiss Gábor vezeti be a bonyhádvarasdi temető bemutatásával (31—35. lap). Az 1893-ban Wosinsky által feltárt 8 sír, valamint a két további szórványlelet komolyabb következtetések levonását nem teszi lehetővé. A temetőben előforduló négyzet alakú veretek a VII. sz. második felének jellemzői, s a 2. sírból előkerült famegmunkáló eszköz, egy vas szalu (1.

1.1) az avarokkal kerülhetett a Kárpát-medencébe. A legnagyobb sírszámú, 552 sírós cikói temetőt Wosinsky Mór 1894-ben tárta fel. A később talált sírok leleteivel együtt mintegy 580 sírt ismerünk. Kötetünkben a cikói temető elemzése Somogyi Péter munkája (39—101. lap). A temető egyik jellemzője, hogy a kora avar korban kezdték használni, s folyamatosan a késő avar korban is temetkeztek bele. A VII. század elejének lovas sírjai (109., 172., 228., 552., 553., 555. sír) e korszak fontos dokumentumai. E sírok jellemzői