Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Körkép - Adalék a magyar népművészet kutatástörténetéhez. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete c. munkájának tervezett 6. kötetéről
220 KÖRKÉP Adalék a magyar népművészet kutatástörténetéhez (Malonyay Dezső: A magyar nép művészete című munkájának tervezett 6. kötetéről). Malonyay Dezső századunk első éveiben látott hozzá a sokak által vitatott, ám kétségtelenül nagy hatású és mára forrásértékű vállalkozása, A magyar nép művészete című gyűjtemény előkészítő, ill. szervező munkálataihoz. Az első kötetnek, a kalotaszegi magyarság népművészetéről szólónak az előszavát 1906. január 1-én vetette papírra. Ebben, többek között, az alábbiakat olvashatjuk a tervezett sorozattal kapcsolatban: „Vállalt munkánkat öt év alatt óhajtanok befejezni, adván az öt év folyamán öt ilyen kötetet, mint ez az első. Ennek az első kötetnek az anyagát Erdélyben, a kalotaszegi falvakban gyűjtöttük; az erdélyi székelység és Torockó művészetével foglalkozunk a második kötetben; harmadik kötetünkben a dunántúli magyarság művészetéről lesz szó; a negyedik és ötödik kötetben kerül sor a nagy Alföldre, a Felvidékre s az északkeleti Hegyaljára." (Malonyay Dezső: A magyar nép művészete 1. A kalotaszegi magyar nép művészete. Bp. 1907. 13) Az itt beígért öt kötet, ha nem is ebben a területi tagolásban és nem is öt esztendő alatt, végül is megjelent. (A Székelyföld és Torockó művészetét tárgyaló 1909-ben, a két kötetre duzzadt dunántúli anyag 1911-ben és 1912-ben, majd a Palócfölddel foglalkozó anyag 1922-ben jelent meg.) Kimaradt belőlük az ígért alföldi és északkelet-magyarországi részek anyaga, amelyet - Kósa László véleménye szerint - „bizonyára elkezdték összegyűjteni, sorsukról azonban nincs tudomásunk". Thain János érsekújvári festőművész, tanár, néprajzi gyűjtő hagyatékának tanulmányozása során egy, Malonyay Dezső által küldött körlevélre bukkantunk, amely hasznos adalék e hatalmas népművészeti vállalkozás további sorsával kapcsolatos eddigi ismereteinkhez. (Thain János hagyatékába való betekintésért és a jelzett dokumentum közreadásának lehetőségéért dr. Thirring Gyuláné Thain Margitnak tartozunk köszönettel.) A nyomdailag sokszorosított, Malonyay saját kezű aláírásával hitelesített körlevél teljes szövege így hangzik: ,,Mélyen Tisztelt Uram, eredetileg öt kötetre tervezett Magyar nép művészete című munkám ötödik kötete nemsokára elhagyja a sajtót. E munka iránt, minden fogyatékossága mellett is, nem csak itthon, de mint a kiadó jelzi: külföldön is olyan érdeklődés nyilvánult meg, hogy elhatároztuk a munka folytatását, újabbi kötetek megjelentetését. Ezelőtt tíz évvel, programot adva népünk művészetének bemutatását célzó törekvéseimről: sokan kedvetlenítettek és kishitűen vitatták, hogy alig van, talán egyáltalán nincs is a magyar népnek művészete!... Munkához láttunk mégis! Mélyen Tisztelt Uram, bizonyára figyelmére méltatta (az iskolákban, múzeumokban, könyvtárakban megtekinthető) köteteinket, melyek a magyar nép teremtő erejét, alkotó tehetségét, lelkének nemességére fényt vető díszítő kedvét igazolják. Akiben van nemzeti érzés: annak e kötetekben bemutatott népművészeti kincs láttára ma már hinnie kell abban, hogy népünk művészkedésében föllelhetők a nemzeti díszítőművészet elemei, s ha magyar stílust akarunk teremteni: képzőművészetünknek, díszítőművészetünknek ehhez a forráshoz kell fordulnia. Ezért indultunk el mi, hogy az egységes, nemzeti stílussá tömöríthető elemeket az országban fölkutassuk. Nagyon bajos volta föladat, mert eleinte nem igen értettek meg bennünket. Azokon a helyeken pedig, ahonnan legjobban vártuk a támogatást, a buzdítást: inkább akadályokat gördítettek elénk. Egyes vidékeken heteket, hónapokat töltöttünk és sokat kellett küzdenünk a nép bizalmatlanságával, még többet az uri osztály közömbösségével. Közgyűjtemények során is akadt olyan, ahol azt vetették, hogy a gyűjteményt
