Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Liszka József: Az emberi erővel végzett teherhodrás eszközei és módjai a Páris-patak völgyében

134 LISZKA JÓZSEF: AZ EMBERI ERŐVEL VÉGZETT TEHERHORDÁS egybekapcsolni, interetnikus vizsgálatokkal kiegészíteni. Minderre már csak azért is mód nyílott, mivel egyrészt viszonylag kicsi, tehát könnyen áttekinthető, fölkutatható területről van szó, másrészt e fiktív (mert csak mesterségesen, mintegy metszet gyanánt kijelölt) „tájegység", a Páris-patak vonala, ahogy arról a fentiekben már volt szó, több, különböző kulturális, etnikai és konfesszionális területhez kapcsolódó falvakat fűz egymás mellé, tehát tárgy- és kapcsolattörténeti, ill. kartografikus részeredmények is várhatóak tőle. Terepmunkánk során igyekeztünk az emberi erővel végzett teherhordás módjait, valamint a hozzájuk kapcsolódó eszközkészletet a lehető legaprólékosabban megvizsgálni, belső kapcsolatrendszerüket, a parasztgazdaságok tárgyi világának egészében elfoglalt helyüket, használati körüket, ill. annak időbeli határait feltárni. II Az emberi erővel végzett teherhordás eszközeinek és módjainak bárminemű csoportosítása erőltetettnek tűnik ugyan, ám alkalmazása, az anyag jobb áttekinthetősége szempontjából mégis célszerű. A kutatók általában a cipekedés során leginkább igénybe vett, legjobban megterhelt testrészek köré rendezve szokták az egyes eszközöket és módokat bemutatni

1

9. Természetesen - bármennyire fontos rendezőelvekről is legyen szó! - maradéktalanul semmilyen szempont alapján nem tagolhatjuk a vizsgált anyagot és az erőltetett csoportosítás éppen a tárgy egyik legfőbb jellemzőjének, az eszközök és módok egymásra rétegzettségének, egymással és a gazdaság, a népélet más eszközeivel és módjaival való állandó funkcionális kölcsönhatásainak a bemutatási lehetőségét zárja ki, vagy legalábbis nagyon megnehezíti. Az alábbiakban, elsősorban az utóbb érintett szempontra helyezve a fő hangsúlyt, a sokrétűséget, az összeforrottságot érzékeltetve kíséreljük meg anyagunkat bemutatni. Ehhez a legcélszerűbbnek az a megoldás látszott, ha a fő (ám nem kizárólagos!) rendezőelvnek az egyes eszközcsoportok, majd a hozzájuk kapcsolódó munkafolyamatok egymásból logikailag adódó láncszerű bemutatását választjuk. Mivel éppen az e módszer nyújtotta lehetőség folytán az anyag egymásra rétegzettsége, funkcionális sokoldalúsága domborodik ki, a jobb áttekinthetőség kedvéért (amin, módszerünkből adódóan természetszerűleg csorba esik), leírásunk végén egy összegző táblázatban a fontosabb teherhordó eszközök lényegesebb adatait tekintjük át. Szemlénket kezdjük a kétségtelenül legősibb cipekedési mód, a segédeszközt igénybe nem vevő, emberi erővel történő teherhordás néhány, vidékünkön gyakorolt módozatának a bemutatásával. Az emberi erővel történő teherhordás legegyszerűbb módja az, amikor általában nagyobb, egy darabból álló tárgyakat mindenféle segédeszköz nélkül, puszta kézzel helyeznek át az egyik helyről a másikra. Ennek alkalomszerűen több változata is kialakulhatott, így csak példaként említhetjük meg, hogy nádaratáskor, más segédeszköz hiányában előfordult, hogy a sással összekötött nádkévékből 3—5-öt egybemarkoltak, majd félig a vállukra véve, maguk után vonszolva, kihúzták a partra. Kisújfalun még az 50-es évek végén is előfordult, hogy a nádat vágó apa mellett dolgozó leánygyermek szállította ilymódon ki a nádat a partra (egyébként a nád partra szállításának általánosan elterjedt módja századunkban már a kis kéziszánkós szállítás. Az utóbbi 30—40 évben viszont már gyári készítésű, vendégoldalakkal megnagyobbított rakodófelületű, gumikerekű 1

9 Pl. ANDEL, KAROL—

MARKUŠ, MICHAL: Ľudový transport v strednom Zemplíne. SI. Nár. 19. 1971. 377—412.; GRAFIK I.: Szállítás.; GYÖRFFY I.: Teherhordás.; K. KOVÁCS L.: NépiKözlekedés.; LUKÁCS L.: TeherhordMódEszk.